Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
7. Villamos kemencék
betétes kemencék foglalják el, amelyek folyamatos üzemeltetésre alkalmasak és így gazdaságosabbak. A sorozatgyártási célkitűzéseknek megfelelően a villamos kemencék építése is megfelelően változott. Az univerzális rendeltetésű kemencék helyett kisebb, adagoló- és szállítóberendezéssel ellátott kemencetípusok terjednek el, amelyek a gyártási folyamatba szervesen beépíthetők. Az ilyen célkemencék elterjedése a mai felhasználási irányok leghűbb kifejezője. A másik szempont, amely a hőkezelőkemencék jövőbeni fejlődését, valamint felhasználhatóságát leginkább befolyásolja, a gázatmoszférák alkalmazásának lehetősége. A legkülönbözőbb védőgázféleségek használata révén olyan kémiai behatások érhetők el a betétben, amelyek eddig egyetlen más fűtési móddal sem voltak biztosíthatók. A technikai verseny által megkövetelt anyagminőségek a védőgázatmoszférájú kemencék használatával egyre nagyobb mértékben elégíthetők ki. Az alábbiakban csak a legismertebb és a legelterjedtebb felhasználási szempontokat ismertetjük. Nitrálásnál a hőkezelőkemence-atmoszféra ammóniák. (NH;j.) A kemence légkavarásos. Hőmérséklete 500 — 560 C . 500 C körüli hőmérsékleten az ammóniák alkotóelemeire, nitrogénre és hidrogénre bomlik, és a nitrogén az acél felületébe diffundál. Leginkább állóbetétes (aknás, harang) kemencéket alkalmaznak, de mozgóbetétes kemencék is használatosak. Főleg a gépjárműiparban, de egyéb területen is, a munkadarabok cementálását az ún. dobozos eljárással végezték. Az alkatrészeket dobozban elhelyezett cementáló porba pakolták és 15 — 30 óráig a kemencében izzították, hogy a megfelelő cementálási mélységet elérjék. Mind gazdaságilag, mind minőségileg messze felülmúlja a dobozos eljárást a gázatmoszférában történő cementálás. Főleg aknás- vagy áttolókemencében végzik a műveletet. A cementáló atmoszférát különbözőképen állítják elő. Hazánkban folyékony cementálószert (petróleum, lakkbenzin) adagolnak az izzítótérbe, mely ott CO—CCL-t tartalmazó vegyületre bomlik. A gázatmoszféra megfelelő keveréséről gondoskodni kell. A cementálófolyadék adagolása történhetik befecskendezéssel, vagy csepegtetéses eljárással. A megfelelő atmoszféra, valamint annak egyenletes eloszlása azonban mindkét adagolási módnál nehezen biztosítható. Angliában és Nyugat-Németországban a cementáló gázt különböző granulátumok (Kohlungssalz, Carbodrip) adagolásával próbálják elérni. Az atmoszféra szabályozhatósága azonban itt is sok kívánnivalót hagy maga után.Tökéletes megoldást csak az atmoszférának a kemencetértől független védőgázfejlesztő készülékben történő előállítása biztosítja. A védőgázfejlesztő készülékekben előállított cementáló gáz összetétele, a kemencetérbe adagolt gáz mennyisége tetszés szerint változtatható. Kiindulási termékként főleg földgáz, városi gáz, ennek hiányában folyékony szénhidrogének alkalmazhatók. A cementálási hőmérséklet 900—920 C körüli érték. Sajnos olyan megfelelő hőállóságú acélfajta, amely a cementáló gázok szénítő hatásának is ellenáll, egyelőre nem áll rendelkezésre és így a jelenleg beépített retorták, szellőzőlapátok stb. hamarosan korrodálnak. Ez a körülmény az eljárási költségeket jelentősen emeli, azonban a dobozos cementálásnál még így is gazdaságosabb üzemeltetést biztosít. E hátrány kiküszöbölésére egyrészt megfelelő szerkezeti acélfajták kikísérletezése van folyamatban, másrészt különböző fogásokkal igyekeznek ún. tégelynélküli cement- i álló kemencéket kialakítani. Mindkét területen megindultak a kísérletek, és a vonatkozó szakmai közlemények biztató eredményeket közölnek. A hőkezelő kemencék egyik legfontosabb és legelterjedtebb felhasználási területe a védőgáz alatti ún. fényes, vagy revementes izzítás. A reveképződés elkerülésére már a 20-as években hidrogénatmoszférában történő izzítást alkalmaztak teljes sikerrel. A hidrogén gyúlékonysága és robbanékonyság, avalamint magas előállítási költségei miatt azonban ez az eljárás nem volt gazdaságos és a gyakorlatban nem tudott elterjedni. Megfelelő és oicsó védőgázféleségeket a védőgázfejlesztő berendezések kifejlesztésével tudtak előállítani. Világítógáz, generátorgáz, propán, vagy metán tökéletlen elégetésével előállított védőgázféleségek olcsók és veszélytelenek. A védőgázfejlesztő készülékek beállíthatók úgy, hogy az előállított védőgázban a CO+H2 tartalom 14% alatt legyen, és ebben az esetben a gázok már nem robbanékonyak. A védőgázt legtöbb esetben külön gázzáró retorta határolja el a fűtőtértől. Különösen elterjedtek a védőgázas harangkemencék, rudak, főleg finomlemezek hőkezelésére. Legújabb felhasználási ? területük a korszerű transzformátorok előállításánál a már sajtolt lemezek utólagos izzítása, tiszta 20* 307
