Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
7. Villamos kemencék
hidrogént, vagy 5—10% hidrogént és 90 — 95% nitrogént tartalmazó védőatmoszférában. Főleg hidegen hengerelt transzformátorlemezek hőkezelésénél e védőgázok használata elengedhetetlen. A felfűtési és lehülési görbék pontos betartása programszabályozók segítségével történik. A védőgáz-technológia másik igen fontos felhasználási területe a védőgázas keményforrasztás lánctranszportos kemencében. írógépek, hűtőagregátok, apró gépészeti alkatrészek tömeges előállításánál nélkülözhetetlen. A forraszanyag vörösréz vagy ezüst, borax vagy egyéb segédanyag felhasználása nélkül. A megolvadt forraszanyagot a fúgák kapilláris hatása szívja be, a segédanyagok helyett pedig a védőgáz fejt ki dezoxidáló hatást. A forrasztandó alkatrészeket hőálló huzalból készült szállítószalag továbbítja a fűtőzónába, melynek hőmérséklete kb. 1130 C°. Innen vízhűtéses toldatba jutnak, ahol olymértékű lehűlés következik be, hogy a darabok már kézzel levehetők a szalagról. Védőgáznak kiválóan megfelel a krakkóit ammóniák, mely 75% hidrogént és 25% nitrogént tartalmaz. A keményforrasztó védőgázas kemence széleskörű elterjedésével lehetővé vált a legbonyolultabb alkatrészeknek egyszerű sajtolt alkatrészekből és csövekből történő előállítása. A betolókocsis kemencék utóbbi időben történő nagyobb arányú térhódításának magyarázata a hegesztett szerkezetek, valamint a szürke és acélöntvények utólagos hőkezelésének elterjedésében leli magyarázatát. Főleg nagyméretű és komplikált hegesztett acélszerkezeteknél a hegesztési feszültségek kiküszöbölésére utólagos hőkezelésre van szükség. Erre a célra max. 650 C3 hőmérsékletű légkavarásos kemencék terjedtek el. Sok esetben 920 C fölötti normalizáló izzításra is szükség van, amikor a hegesztések következtében beállott szövetszerkezeti elváltozásokat is ki akarjuk küszöbölni. Az ilyen magasabb hőmérsékletű kemencék kovácsolt darabok utólagos hőkezelésére is használatosak. Szürke öntvényeknél a visszamaradt feszültségek kiegyenlítésére 500—650 C° közötti hőkezelés szükséges, rákövetkező lassú lehűléssel. Acélöntvényeknél a szövetszerkezet egyenletessé tételére ca. 850 C -kon történő izzításra és azt követő lassú lehűlésre van szükség. Mindezen célokra leginkább megfelelnek a légkavarásos, vagy légkavarás nélküli betolókocsis kemencék. Vannak próbálkozások, amelyek kiemelhető ventillátor alkalmazásával két típus helyett, egyetlen típussal mindkét technológiai folyamatot meg tudják oldani. A gömbgrafitos, valamint a fekete és a fehér temperöntvények hőkezelésére az ún. elevátorkemencék terjedtek el, magasabb és alacsonyabb hőmérsékletű kivitelben. A fehér temperöntvények előállítására szolgáló típusoknál a CO : CO., viszony automatikus beállítását külön készülék végzi, a szabályozott atmoszféra állandó keveréséről pedig külön ventillátorok gondoskodnak. A fentiekben felsorolt felhasználási területek, mint bevezetőben említettük, csak kiragadott példák a felhasználási területek sokaságából. Joggal említést nyerhetne sok olyan újabb felhasználási terület, mint az új konstrukciós fémek (berillium, titán stb.) és ötvözetek (stellit, nimonic stb.) olvasztására és előállítására szolgáló kemencetípusok, vagy a híradástechnikai, porkohászati, kerámiaipari technológiák kemencetípusai. A felsoroltak talán azzal jellemezhetők, hogy eddigi választékunkat, meglevő és fejlesztési terveinket, valamint az igényeket figyelembe véve reális lehetőségünk van továbbfejlesztésükre vagy kifejlesztésükre.
