Gyurcsekné Philipp Clarisse (szerk.): Védjegy kiállítás (Budapest, 1997)
jegyértesítőben történt. Ez utóbbi kizárólag védjegyügyi célokat szolgált, havonta jelent meg. 1899-ben a központi védjegylajstromok vezetése a kereskedelemügyi miniszter intézkedése következtében a Szabadalmi Hivatal hatáskörébe került és a lajstromozással kapcsolatos ügyekkel a miniszter a hivatal elnökét bízta meg. A védjegytanács tagjainak összetétele is változott. A kereskedelemügyi minisztérium tisztviselőin kívül a Szabadalmi Hivatal képviselői, továbbá az ipar és kereskedelem terén „gyakorlatilag működők” közül nevezte ki a miniszter a tanács tagjait. A tanács ülésein a Szabadalmi Hivatal elnöke is részt vett tanácskozási joggal, s a javaslatokat a miniszter elé terjesztette. Bár a tanács csak konzultatív szerv volt - a miniszter a javaslatokhoz nem volt kötve-a joggyakorlat kialakításában mégis jelentős szerepet játszón annál is inkább, mert a Szabadalmi Hivatal képviselőinek bevonása a védjegyügyek elbírálásához szükséges szakismereteket fokozottan biztosította. A Szabadalmi Hivatal elnöke védjegyügyekben a hivatal személyzetéből szervezett és a kereskedelemügyi minisztérium fogalmazóival kiegészített védjegyosztály közreműködésével járt el. A kereskedelmi és iparkamarák lajstromozásait a védjegyosztály ellenőrizte és bírálta felül. Hatáskörébe tartozott a lajstromozási tilalom ellenére történt lajtromozások megsemmisítése. Összetéveszthető védjegyek esetén erről értesítette az érdekelt feleket (avis préalable). A védjegyosztály vette központi nyilvántartásba a kamaráknál lajstromozott védjegyeket, meghirdette azokat, továbbá intézkedett a hatályukat vesztett védjegyek törlése iránt. A kereskedelemügyi miniszter döntésére fenntartott jogvitás kérdéseket a védjegyosztály készítette elő és tett javaslatot. A 250/1903. K. M. sz. rendelet többek között a védjegyoltalom megújításánál a további oltalmi időszakok számításáról, a védjegy áaijegyzék bővítési lehetőségének kizárásáról, a csomagoláson alkalmazott és a színes védjegyek oltalmáról intézkedett. Az 1906-ban kibocsátott 93.824/1906. K. M. sz. rendelet pedig a védjegyek bejelentésének alaki szabályairól rendelkezett, többek között bevezette a védjegyek árujegyzékének osztályozási rendszerét is, hat osztályba sorolva a termékeket. Az 1920. évi XXXV. törvény a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá alakította át, a védjegyügyi peres és nem peres eljárások tárgyában kibocsátott 19 751/193- K. M. sz. rendelet a védjegyügyeket a kereskedelemügyi miniszter hatásköréből a Szabadalmi Bírósághoz utalta. A lajstromozást továbbra is a kamarák végezték, de a Szabadalmi Bíróság megtagadhatta a bevezetést a központi lajstromba, ha a lajstromozás a törvényes rendelkezéseknek nem felelt meg. A védjegyügyekben hozott kamarai határozatok elbírálása is a Szabadalmi Bíróság hatáskörébe tartozott, a védjegyek törlése iránti és a megállapítási perek lefolytatására bírói osztálya volt jogosult. A kereskedelemügyi miniszter rendelkezett továbbra is a kamarák felett felügyeleti 9
