Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
39. kép. Meghívó a pest—szolnoki vasútvonal megnyitására 40. kép. A vukovár—fiumei vasút részvénye problémának, a fejlődés, a gazdasági felemelkedés nélkülözhetetlen eszközének tekintették a korszerű közlekedés megteremtését. Közlekedéspolitikai elgondolásaik és felvilágosító, szervező, irányító tevékenységük messzemenően befolyásolta a szabadságharcot megelőző idők közlekedésügyét, sőt, eszméiket a későbbi évtizedekben is vezérfonalnak tekintették a magyar közlekedés legfontosabb kérdéseinek megoldásában. Mindketten jól ismerték a külföldi eredményeket, így például tudtak Friedrich List munkásságáról, levelezésben is álltak vele. List egyébként tervezetet is dolgozott ki a magyarországi közlekedési hálózat kialakítására, amelyet az osztrák kormányzatnak nyújtott be. Ebben tekintettel az ország gazdasági elmaradottságára lóvasutakat javasolt. Kossuth Lajos közlekedési elgondolásait - csakúgy, mint egész politikai működését — a magyar függetlenségi gondolat megalkuvás nélküli szolgálata jellemzi. Az ő programjában a közlekedési reformok a feudális Magyarország teljes átalakításának, Ausztriától való függetlenítésének részét alkotják, szoros kapcsolatban a gazdasági, társadalmi és politikai követelésekkel. Kossuth a közlekedés fejlesztését államköltségen és a közteherviselés elvének teljes érvényesítése mellett kívánta megoldani. Korán felismerte a magánvállalkozások veszélyeit, azt, hogy a legnagyobb haszonra törekvő magántőkétől sem olcsó közlekedést, sem pedig az ország elmaradott vidékeinek, illetve az iparnak és a kereskedelemnek hatékony fellendítését nem lehet várni. Nagy előrelátással mutatott rá arra, hogy a közlekedésnek nemcsak a meglévő forgalom lebonyolítását kell szolgálnia, hanem éppen a korszerű közlekedéstől kell várni az élénkebb gazdasági forgalom megteremtését. Az ilyen, az egész ország érdekeit szem előtt tartó közlekedés államköltségen való megteremtésének anyagi terheit a nemességnek is viselnie kell. Az Ausztriától független magyar külkereskedelem gondolata jut kifejezésre Kossuthnak a közlekedési hálózatra, igy a kiépítendő vasúthálózatra vonatkozó elképzeléseiben is. Hangoztatta, hogy az Ausztriától való gazdasági függés politikai függést is jelent. Elgondolása szerint az osztrák közvetítő kereskedelem kikapcsolása és a magyar áruknak a világpiacra juttatása szempontjából a legdöntőbb feladat Fiume, a magyar tengeri kikötő fejlesztése, illetőleg a gyors és olcsó megközelítés lehetőségének megteremtése. Híres szállóigévé vált jelszava: „Tengerhez magyar!” is ezt a gondolatot fejezi ki. Érdekes, hogy Kossuth jelszavát az utókor igen gyakran, de elferdítve idézte: „Tengerre magyar!” formában. Pedig nem arra hívta fel népét, hogy tengerésznemzet legyen (bár a tengerészet fejlesztését is fontosnak tartotta), hanem arra, hogy a magyar forgalomnak kapuja legyen a szabad tengerek felé. Kossuth 1843. évi javaslata szerint a magyar vasúthálózatnak két keresztirányú fővonalból kell állnia: az egyik a lengyel határtól Fiúméig, a másik az osztrák határtól Erdélyig kell hogy vezessen; ebből kiindulva kell az egész hálózatot kialakítani. Az ilyen hatalmas vonalhálózatnak államköltségen való gyors megteremtése azonban — az ország adott helyzetében nagyon is valószínűtlennek látszott. Kossuth, jól ismerve a szükséges töke előteremtésének nehézségeit, mint a legyorsabb, legolcsóbb megoldást a tengerhez vezetendő útra egy, Károlyváros és a Duna legközelebbi pontja: Vukovár között kiépítendő lóvasúti vonalat javasolt. Károlyvárostól a meglévő műúton Fiúmét jól elérhetőnek vélte. Elgondolása szerint az Al85
