Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
gántőkével építendő vasutak problémájában a magánvállalkozás mellett foglalt állást. Ez nemcsak a szabad vállalkozás eszméjének felelt meg, hanem ezen az úton látszott elérhetőbbnek a nemesség vám- és díjfizetési mentességének felszámolása is. Egyúttal a törvény a magánvállalkozóknak különféle kedvezményeket — közadómentesség, jogvédelem, a szükséges ingatlanok kisajátítása stb. is biztosított, hogy ezzel is serkentse a vállalkozási kedvet. A fizetendő szállítási díjakat a törvény a vállalkozóra bízta, csupán a díjszedés kezdeti időpontjának megállapítását és megváltoztatását kötötte engedélyhez olyan módon, hogy ezekre nézve a kormányhatóságnak és a vállalkozónak megállapodást kell kötniük. A kisajátítás elvének kimondása ugyancsak nagy vitát váltott ki. A rendek felismerve a kérdés nagy horderejét, politikai jelentőségét — az engedélyezés jogát és a várható kártalanítási per eldöntését a magyar törvényhozásra, illetve annak állandó bizottságára kívánták bízni, a császár viszont az engedélyezés jogát magának akarta fenntartani, így látva csak biztosítottnak a birodalmi érdekek védelmét. Az uralkodó a törvényjavaslat megerősítését két ízben is megtagadta. Ezért az országgyűlés — megkerülve a kérdést — a törvénynek ideiglenes jelleget adott, kihagyva a rendelkezési jogra vonatkozó intézkedést, de fenntartva elvi álláspontját. Kijelölték viszont az 1825—27. évi országgyűlés bizottsága által javasolt 12 fő útvonalat a leendő legfontosabb vasútvonalakként. Kiegészítették azonban egy 13. útvonallal. amely Sziszektől a magyar tengerpartig vezetne. Kimondták, hogy a vonalak megépítői megkapják a törvényben biztosított kedvezményeket. Az első vasúti törvényt olyan években alkották meg, amikor Magyarországon még — eltekintve a pest—kőbányai kísérlettől — vasútépítési tapasztalat nem volt. Ennek ellenére a törvény helyes előrelátással, haladó elveket képviselve számos fontos kérdést szabályozott, és segítette a vasútügy előrehaladását. Viszont — éppen a tapasztalatlanságra visszavezethetően több lényeges kérdés szabályozatlanul maradt, mint az engedélyezési eljárás, a háramlási jog, a felügyelet gyakorlásának joga. A tarifa-szabadság kimondásával pedig igen fontos kormányzati jogról mondott le a törvény, ami a vasutak leendő nagy gazdasági szerepének hiányos felismerését tükrözi. Történetünk következő színhelye ugyancsak Pozsony ős környéke. Pozsony ebben az időben az ország fontos városa, itt ülésezett — mint láttuk az országgyűlés, itt volt a székhelye sok fontos kormányszervnek, tehát jóformán a főváros szerepét töltötte be. A várost gazdag mezőgazdasági környék övezte, mely főleg gyümölcstermésztéséről és bortermeléséről volt nevezetes. Gazdasági kapcsolatai Béccsel igen szorosak voltak, a közlekedés korszerűsítése tehát nagyon is érdekében állott. 32. kép. A Pozsony—Nagyszombati Első Magyar Vasúttársaság vonalrészlete 76