Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A holnap vasútja - 15. Új, kísérleti rendszerek

15.3. ábra. A lineáris indukciós motor (LIM) működési elve 15.4. ábra. A GVT csővasút alagútjá­­nak keresztmetszete kés jármüvek alkalmazása esetén voltaképpen a ha­gyományos vasút és az ugyancsak régóta ismert és használt csöposta összeházasításáról van szó. Ilyenek például azok a tervek, amelyeket az Egyesült Államok északkeleti részén fekvő „folyosó" számára dolgoztak ki. A cél elsősorban a Boston—Washington közötti 650 km-es távolság kb. egy óra alatti megtétele. A Gravity Vacuum Tube (GVT) (gravitációs vákuum­cső) rendszerben a felszínhez közeli állomásokat nagy melységben (kb. 1600 m) elérő cső kötné össze. A részleges vákuum létesítése után a beengedett at­moszférikus levegő hajtaná a jármüvet, s ezt egészíte­né ki a gravitációs erő gyorsító (ill. fékezésnél lassító) hatása. A pálya közös alagütban vízen úszó kettős csövekből állna, melyben kétnyomkarimás kerekeken gördülő kocsik közlekednének 15.4. ábra . Megem­lítjük. hogy egy másik elképzelésnél a csőbe bocsátott gőz hajtaná a jármüveket: a sebesség a vonat előtti térben lévő gőz kondenzálásával. vízhütéssel volna növelhető. Az új hajtási módok kifejlesztése mellett a törekvé­sek — a kerék—sín rendszer mellőzésével — új alátá­masztási módok kialakítására irányulnak. A kerék nélküli járművek alátámasztására már a múlt század második felében kipróbálták a vékony folyadékréte­get — folyadékfilmet — siklóvasútnál (Girard. Fran­ciaország). de üzeme túl drágának bizonyult. Nehány évtizede a két fémcsatornában kiképzett jégsávon csú­szó nagy sebességű vonat ötlete is felmerült i Reinholz. USA). Az efféle megoldások azonban igen költséges, törésmentes pályát igényelnek, és csak kisebb sebes­ségre alkalmasak. A valóban használható alátámasztásnak a légpár­nás és a mágnespárnás megoldás bizonyult. Mindket­tőnek közös jellemzője, hogy merőben új megoldás­ként megszűnik a pálya és a jármű közvetlen érintke­zése: a jármű „ég és föld között" lebeg, megoldva a súrlódásmentes alátámasztást. Az adhézió nélküli hajtásra pedig a légiközlekedési technika, illetve a LIM rendszer használható fel. A légpárnás alátámasztás alapelve is egyszerű, es felhasználásának története a múlt század vegéig nyú­lik vissza. A gondolat lényege: a jármű és a terep között valamilyen módon olyan légréteget — légpár­nát — kell létesíteni és állandóan fenntartani, mely­nek nyomása a környezeténél nagyobb, és megakadá­lyozza. hogy a jármű a tereppel közvetlenül érintkez­zék: a jármű ezen a légpárnán siklik előre. Az első próbálkozások idején — a korszak elgon­dolásainak és műszaki színvonalának megfelelően- a légpárnát gőzzel kívánták megvalósítani. Akkor azonban még nem sikerült üzemképes jármüvet építe­ni. A légpárnás jármű gy akorlati megvalósítása csak az 1920-as évek végén járt eredménnyel. Az Egyesült Államokban Kucher , Finnországban Kaario . Svájcban Weiland és másutt próbálkoztak a légpár­na legjobb, legstabilabb kialakításával. Az eddig kia­lakult főbb légpárnás típusokat a 15.5. ábra mutatja be. Ezek egyike a légritkítással előállított, úgynevezett negativ légpárna. A közvetlen érintkezés nélküli alátámasztás másik lehetősége a mágnespárna 15.6. ábra . A legkézen­fekvőbb az erős állandó mágnes alkalmazása, amikor is a lebegtetéshez külön energia nem szükséges a . A másik megoldásnál a jármüvet — elektronikus ve­zérléssel — elektromágneses tér lebegteti h i. Ennek továbbfejlesztése az elektromágneses vezetett lebegte­tés fej. E típusokkal legfeljebb 30 mm magasságú lebegtetés érhető el. A d megoldásnál a járművön — kihasználva a szupravezetés jelenségét, tehát azt.

Next

/
Thumbnails
Contents