Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A holnap vasútja

140. kép. Nagykonténerek átrakása portáldaruval zák meg, amelyek napjainkat jellemzik. Itt is érvényes tehát a tétel: a ma tudománya a holnap technikája. Ezért a vasút máig terjedő történetéhez hozzátartozik az is, ami még csak kivétel, vagy éppen csak új ötlet, elgondolás. Mert lehet, hogy ezek némelyike válik majd holnap általánossá. Úgy tűnik, hogy az emberiség mind nagyobbra értékeli az időmegtakarítást: az utazási, szállítási idő lerövidítését. Az időmegtakarításra többféle lehetőségünk van. Jelentős eredményeket hozhat a személy- és áruszállí­tási folyamatok magasabb színvonalú szervezése, a közlekedőutak és csomópontok szűk keresztmetszeté­nek feloldása s ezzel a ma is általánosan használt járművekben rejlő lehetőségek sokkal jobb kihaszná­lása. Új távlatokat nyit nemcsak az időmegtakarítás­ban, hanem a tévedésektől sohasem mentes, nehéz emberi munka kiváltásában is a számítástechnika és az automatizálás térhódítása. Mégis, mindezek mel­lett az időmegtakarítás egyik alapvető és leglátványo­sabb — noha korántsem legolcsóbb módja a maxi­mális sebesség növelése. A vasút jövője is ezekbe az irányokba mutat. Az eddigi tudományos kutatások és kísérletek, de a gyakorlati tapasztalatok is azt igazolják, hogy a konvencionális vasát — a kerék-sín rendszer — összes lehetőségét még korántsem használtuk ki, sem a se­besség növelése, sem az automatizálás vonatkozásá­ban. A vasút reneszánszának tehát ez az egyik biztató, a legközelebbi jövőbe mutató útja: a világ több táján közlekednek már az új, nagy sebességű e.xpresszvona­­tok. 141. kép. Rakodólapos egységrako­mányok rakodása emelő­villás targoncával 248

Next

/
Thumbnails
Contents