Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 12. Vasút a városokban
vonal. A közúti vasutakon is megpróbálkoztak a gőzüzemmel, kis gőzmozdonyokkal, illetve gőzmotorkocsikkal (Párizs 1853, London 1871). A magyar fővárosban a gőzüzemű várhegyi sikló (1870) és a sváb-hegyi fogaskerekű vasút (1874) után először a főváros és környéke kapcsolatát szolgáló elővárosi vasutak haraszti, cinkotai és szentendrei vonalak épültek meg gőzüzemmel, 1887- 1888 között. Ezekből alakult meg 1889-ben a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV). Utasai zömében a munkába járók és a kirándulók száma csakhamar elérte az évi 1 millió főt. Ugyancsak 1887-ben nyílt meg a keskeny nyomtávolságú lőrinci vasút. A főváros központjába csak egyetlen gőzüzemű vasút vezetett, Kőbányáról a Rókus kórház melletti végállomásig. A városi és város környéki vonalakon az első időkben úgynevezett „fedeles és szoknyás gőzmozdonyok” jártak, amelyeknek hajtó- és futóművét lemezborítás takarta (129. kép). A gőzvontatás azonban a városokban csak szükségmegoldásnak bizonyult; nehézkes, füstös-kormos üzeme alig nyújtott előnyt a lóvasutakkal szemben. A városi közlekedésben a gépi vontatás csak a villamos üzemmel honosodhatott meg véglegesen. Most, a villamos üzem bevezetésével a városi közlekedés előzte meg a nagy vasutakat. A villamosvasút megszületésének napja 1879. május 31. Ekkor mutatta be Werner Siemens — mint már említettük kis villamosvasútját Berlinben, az Iparműkiállításon. Azonban, mint a legtöbb találmánynak, ennek is hosszú előzménye volt. A villamos energia közlekedési felhasználásával Amerikában és Európában már az 1830-as évektől sokan kísérleteztek: kezdetben kis modelleket, majd személyeket is szállítani képes jármüveket építettek. Először főleg a járműre helyezett galvánelemmel működő szerkezeteket konstruáltak. Amerikában például főként Davenport (1834), Farmer (1837), Rinkus (1840), Page (1850); Hollandiában Becker és Strathing (1836); Olaszországban Botto (1836); Skóciában Davidson (1838—42) nevéhez fűződnek ezek a kísérletek. Hazánkban Jedlik Ányos 1855-ből való ránkmaradt „villanydelejes forgonnyal működő kocsi”-ja modelljét pedig ugyancsak a ráhelyezett teleppel táplálta, de kívülről, a síneken és a kerekeken át vezetett árammal is működtethető volt. A helyhez kötött áramforrásból táplált vezetékes villamosvasúttal — többek között — 1851-ben Angliában Farmer és Hall kísérletezett; utóbbi 1860-ban Bostonban mutatta be ilyen jármüvét. Hosszú volt tehát az út, amíg a Siemens által 1867-ben kifejlesztett dinamó segítségével a valóban használható villamosvasút megszülethetett. E közös előtörténet nyomán a fejlődés két irányban folytatódott. Az egyik a nagyvasúti vontatás céljaira alkalmas rendszerek kifejlesztése, amivel a 10. fejezetben foglalkoztunk. A másik a közúti villamosvasutak kialakulása és elterjedése, ami jóval gyorsabban ment végbe. Siemensék 1879. évi sikeres bemutatkozása újabb lendületet adott a közúti villamosrendszerek kifejlesztésének. További feltalálók kísérleteztek Európában (Egger 1880, Dupuy 1880, Raffard 1881, Binko 1882, Volk 1883, Smith 1884 stb.), valamint Amerikában. 1882- ben az Egyesült Államokban Thomas Alva Edison (1847 -1931) is megépítette első alsóvezetékes villamos próbavasútját (később felhagyott a továbbfejlesztésével). Az első közforgalmú villamosvonalak Európában létesültek, és ebben a Siemens és Halske cég vitte a vezető szerepet. 1881. május 16-án indult meg a próbaüzem Berlin mellett, az Anhalterbahn Lichterfelde- Ost állomása és a kadétiskola közötti használaton kívüli vasúton. A 2,4 km-es, 1000 mm nyomtávolságú vonalon motorkocsik közlekedtek. Egy hajtómotorjuk volt, 7,5 kW teljesítménnyel. A 180 V feszültségű egyenáramot a két sinszálba vezették, ezért a két tengely egy-egy kerekét szigeteken szerelték fel (12.3. ábra). 1890-ben azonban már felsővezetéket alkalmaztak. (A felsővezetékes rendszert elsőként Siemensék mutatták be az 1881. évi párizsi elektrotechnikai kiállításon.) 1882-ben Charlottenburg és Spandauer Bock között épült újabb felsővezetékes villamos. 1883- ban nyílt meg a mödling—hinterbrühh, 1884-ben a Frankfurt am Main—Offenbach közötti villamos; mindkettő kettős csöves légvezetékkel. Ezekben az években Angliában (1883: Brighton, 1884: Blackpool) 232 129. kép. A „Haraszti”, a budapesti elővárosi vasutak első gőzmozdonya
