Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 12. Vasút a városokban
126. kép. A szegedi vasúti Tísza-híd Magyarországon a hídépítésben az 1850-es étek végéig fát használtak: akkor épült az egyik leghoszszabb fahidunk. a szolnoki Tisza-híd 125. kép . A vashidak ettől kezdve terjedtek el. Az első nevezetes vashidunk az 1857-ben épített szegedi Tisza-híd volt (126. kép j. A budapesti déli Összekötő Vasúti Dunaiad (1876) már magtar tervező. Feketeházy János alkotása. A vasúti pálya, műtárgyaival és állomásaival tehát a vasút történetének mintegy két évszázada során alapvetően megváltozott. Építése és fenntartása egyike volt a legnehezebb fizikai munkáknak. Az egykori kubikosok csákánvos. lapátos, talicskás-kordélyos földmunkáját, a felépítményt építő pályamunkások hórukkos. krampácsoló munkáját ma már jórészt modern nagy és kisgépek végzik. E célgépek az ágyazat fektetését és tömörítését, a sínek, illetve az úgynevezett szerelőállomásokon előre elkészített vágánymezők (2 sínszál az aljakkal) fektetését, a vágány tisztítását. szabályozását és más egyéb munkákat is gyorsan és gazdaságosan elvégeznek (11.24—11.25 ábra-. A Föld vasútvonalainak hossza máig akkora lett. hogy 30-szor körülérné az egyenlítőt, s jó háromszor olyan hosszú, mint a Föld—Hold közötti távolság. Ezt a hatalmas hálózatot — a forgalom és a természet erőinek romboló hatásaival szemben — milliméter pontossággal kell jó és üzembiztos állapotban tartani. Mi más ez. mint a modern ember egyik maga teremtette csodája? 12. VASÚT A VÁROSOKBAN Már az ókori és középkori városok története is példák hosszú sorával bizonyítja a város és a közlekedés elválaszthatatlan kölcsönhatását: a szárazföldi és vízi utak. az előnyös közlekedés-földrajzi fekvés városokat keletkeztető erejét. ..Minden út Rómába vezet" — e szállóige eredeti, szükebb értelme igaz volt a római birodalomban, de valójában minden városra érvényes, hiszen minden fontos távolsági közlekedő út valamilyen városba vezet. Napjainkban a nagyvárosok a közúti, vasúti és légi közlekedésnek, gyakran pedig a vízi közlekedésnek is fontos csomópontjai. Ebből származik a városi közlekedés egyik alapvető sajátossága — manapság pedig nem csekély gondja. Hosszú évezredeken át. amíg a közlekedést az emberi és állati izomerő biztosította, a városok belső forgalma belefért a külső környezetétől falakkal védett település szűk utcáiba. A városterület nagysága pedig — egyéb tényezők mellett — a gyalogos, lovas és fogatolt közlekedés által lehetőve tett eljutási időtől függött. A döntő változást a 18. század végén kibontakozó ipari forradalom és ennek nyomán a 19. század elején meginduló közlekedési forradalom hozta. Az olcsó fogatolt tömegközlekedés nagyobb tömegek kényelmesebb helyváltoztatását, a gépi erejű tömegközleke
