Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 9. Veszélyes üzem
már villamos motorokkal történik. E berendezések megfelelő továbbfejlesztéssel — a biztonságot is lényegesen növelték, például megakadályozták azt, hogy a vonatot az állomás foglalt vágányára fogadják (92. kép). Az állomási biztosítóberendezésekkel párhuzamosan fejlődtek ki a térközbiztosító berendezések. Eleinte a térközök határain lévő térközjelzőket a térközőrök minden műszaki függéstől mentesen, szabadon kezelhették, ami viszont tévedésekre, vonatutolérésekre vezetett. A térközbiztosító berendezések a térközőrök által kezelt villamos zárszerkezet (blokk) segítségével megakadályozták, hogy a vonat által elfoglalt térközbe egy másik vonat behaladjon. Az elmúlt évtizedekben kifejlődtek az önműködő térközbiztosító berendezések. amelyek emberi beavatkozás nélkül szabályozzák a vonatok közlekedését. A térközöknek a közlekedő vonatok által működtetett modern, többfogalmú fényjelzői nemcsak az első, hanem a további térközök szabad vagy foglalt állapotáról is tájékoztatnak. Bármilyen széles körű biztonságot nyújtanak is azonban az eddig tárgyalt korszerű jelző- és biztosítóberendezések, végső soron arra építenek, hogy a mozdonyszemélyzet feltétlenül helyesen érzékeli a helyhez kötött jelzők parancsait, és azoknak megfelelően, idejében szabályozza a vonatok menetét. Továbbra is megvan tehát az emberi tévedés lehetősége. Az éberségellenörzö berendezések azt szolgálják, hogy a mozdonyvezető időközönként vagy útszakaszonként pedál vagy gomb benyomásával igazolja, hogy „éber". Ha ez elmarad, a berendezés működteti a féket. A jelzőmeghaladás veszélyének teljes kiküszöbölésére fejlesztették ki az önműködő vonatmegállító, illetve -befolyásoló berendezéseket. Ezek különböző műszaki megoldásokkal (elektromágnesek, fotocellák stb.) működnek és napjainkban terjednek el a vasutaknál. Működésük lényege, hogy a helyhez kötött jelzők képét a pálya meghatározott pontjain átviszik a mozdonyon lévő úgynevezett mozdonysátor-jelzőberendezésre. majd ez ha a mozdonyvezető bármi oknál fogva idejében nem intézkedik önműködően lelassítja, illetve megállítja a vonatot a veszélyeztetett pont előtt. E berendezések teszik teljessé a vasúti biztosítóberendezéseket. Napjainkban egyre jobban terjednek az úgynevezett központi forgalomvezériö berendezések. Ebben a rendszerben egy-egy vonal valamennyi állomásának váltóit és jelzőit egyetlen helyről kezelik. A vágánytábla jelzi minden vonat mozgását, illetve a vonalon elfoglalt helyzetét (93. kép). A vonatok forgalmát a menetrendek alapján hosszú időn át közvetlenül a vasútállomások irányították. Ehhez már kezdettől megfelelő értekező eszközökre volt szükség. Eleinte különböző rendszerű, de leginkább Morse-féle távírókat használtak. A múlt század közepétől a vasutak mindenütt kiépítették távíróhálózatukat, és a vasútállomások egyben nyilvános távíróállomásokká is váltak: állami és magántáviratok továbbításával is foglalkoztak. A múlt század utolsó harmadában, a távbeszélő teehnika kifejlődésével azután a távíróhálózatok mellett kiépültek a távolsági és helyi vasúti telefonhálózatok és központok, lehetővé téve a különböző vasúti szolgálati helyek gyors és üzembiztos kapcsolatát. A vasútüzem sajátos igényeinek megfelelően először az induktoros telefonok terjedtek el. amelyek egy-egy állomást, vagy egy úgynevezett rendelkezési szakasz állomásait kapcsolták össze. A vonatjelentő telejön két szomszédos térközőrhelyet, illetve a két szélső térközőrhelyet az utána következő állomás forgalmi irodájával kötötte össze. A sajátos vasúti harangjelző berendezéseket két szomszédos állomás között a vonatközlekedés legfontosabb jelzéseinek közlésére építették. Ezen jelezték, hogy vonat indul a vonal kezdő- vagy végpontja felé. De szükség esetén vészjelzésre („Minden vonatot megállítani!”) is alkalmas volt. A forgalom növekedésével az irányítás megkönynyítésére több állomás munkájának összehangolására menetirányító (diszpécser) berendezéseket helyeztek üzembe. A híradástechnika gyors fejlődése nyomán évszázadunkban a régi távíróberendezéseket korszerű távgépírók. a régi telefonközpontokat a távválasztást is lehetővé tevő automata központok váltották fel. Azután a rádió, majd az ipari televízió nyert polgárjogot a vasutak üzemében. Mindezek miatt a vasút fejlődése elválaszthatatlan a gyengeáramú technika fejlődésétől, amelynek sokféle eszköze az üzem biztonságát, szervezettségét és gazdaságosságát magas színvonalra emelte. Ez a fejlődés napjainkban is rohamos léptekkel halad előre. 190 93. kép. Forgalomvezérlő berendezés központja
