Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Évszázadunk vasútja

ÉVSZÁZADUNK VASÚTJA 10.1. ábra. A világ vasúti fővonalai Miközben a vasutak elterjedtsége és forgalma roha­mosan növekedett, a szállítás költségei egyre csökken­tek. a teljesítmények pedig mind magasabb színvona­lat értek el. A szárazföldi közlekedés tömegessége, biztonsága, rendszeressége és nem utolsósorban gyor­sasága soha nem képzelt fejlődésen ment át. Mióta az első vasutak megépültek, állandó a törek­vés a sebesség növelésére. Budáról Bécsbe a múlt szá­zad elején 30 óra alatt ért el a gyorsposta. A pest— váci vonalon 1846-ban közlekedtetett vonatok sebes­ségével ezt az utat 7.5 óra alatt lehetett volna megten­ni. 1900-ban a Budapest^ Bécs közötti utat mintegy 4 óra alatt. 1934-ben pedig az ..Árpád" sínautóbusszal alig 3 óra alatt tették meg. A technikailag minden ízében gyorsan fejlődő vasút lett az elmúlt másfél évszázad demokratikus közleke­dési eszköze: nagy tömegek gyors és olcsó mozgatója. A vasút segített a múlt század első felében rést ütni a nemesi előjogokon, amikor megkövetelte a szükséges földterületek kisajátítását és a mindenki számára egyenlő díjfizetést. A vasútvonalak juttatták el mil­liókhoz a magasabb életszínvonal ezernyi termékét, sőt. a kultúra, a haladás eszméit is. Ma a vasút olyan nélkülözhetetlenül tartozik hozzá életünkhöz, mint a mindennapi étel és ital. Hogy ez mennyire igaz. megmutatta a második világháború szörnyű pusztítása. Az akkori jelszóval: Arccal a vasút felé!” — Magyarországon mindenki őszintén, saját keserves tapasztalatai alapján is egyetértett. Az élet pedig csak az újjáépített vasúti pályák, a felépített 191

Next

/
Thumbnails
Contents