Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 9. Veszélyes üzem
9.9. ábra. Angol vasúti csomópont karos jelzői, melyek már összefüggésben voltak a váltókkal (1860-as évek) forgalom növekedésével főleg egy-egy országon belül — törekedtek az egységesítésükre. Kezdetben a jelzők csupán kétféle parancsot továbbítottak: a „Szabad”-ot és a „Megállj”-t. Később bővült a jelzők adta információk köre. Megjelent a „Lassan” jelzés; a jelző tájékoztatott arról, hogy a vonat az állomásba egyenes vagy kitérő irányban fog-e behaladni (többkarú jelzők); a fővonali főjelzők előtt előjelzőket rendszeresítettek, amelyek azt mutatták, hogy a főjelzőn milyen jelzés várható; megjelentek az állomási tolatásokat szabályozó jelzők stb. (9.10. ábra). A vonatszemélyzet figyelmének fokozott felkeltésére, a látási viszonyok korlátozottsága vagy veszélyes helyzet esetén alkalmazták a sínre helyezett durrantvúkat, amelyek a mozdony kerekeinek nyomására robbantak. A forgalom növekedésével szükségessé vált a vonalak átbocsátóképességének növelése; az állomások közötti vonalrészeket térközökre osztották. így a vonalrészen egy időben több vonat is közlekedhet, de egy térközben mindig csak egy vonat tartózkodhat. A térközöket karos jelzők fedezték. A 20. században az alakjelzőket fokozatosan fényjelzők váltották fel, amelyek éjjel-nappal színes fé-9.10. ábra. Nagy állomás állítóközpontja és jelzői Angliában a múlt században 187
