Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 8. Kocsik és vonatok
77. kép. A tokiói Közlekedési Múzeum emléktárgyaiból: gőzmozdonytípusok színes ábrái műanyag lapon A vasútmodellezés népszerűsége jelentős játékiparágat is hamar életre hívott, amely a legegyszerűbb játékvasutak mellett a legbonyolultabb programvezérlésű terepasztalok megépítéséhez szükséges jármüvek, pályaelemek és tereptárgyak előállításával foglalkozik (7.56. ábra). Számos lakásban a családtagok és a modellvasút osztoznak a férőhelyen, és nehéz megállapítani. kinek van nagyobb öröme benne: a gyereknek vagy a papának... A legrégibb játékvasutak darabjai ma már maguk is értékes múzeumi tárgyak. Az igényes műszaki modellvasutak a múzeumok népszerű látványosságai is, de ugyanígy szerepet kaptak a leendő vasútforgalmi szakemberek oktatásában. Az eredeti járművek és szerelvényeik, tábláik stb., valamint a modellek mellett a rajzok, festmények, fényképek, levelezőlapok, plakátok, filmek, diák és a vasúti motívumokkal díszített iparművészeti és dísztárgyak végtelen sora őrzi a gőzmozdonyos korszak emlékét (76. és 77. kép). Az éremgyűjtők nagy becsben tartják a különböző jubileumok alkalmából megjelent vasúti érméket (7.57. ábra), a bélyeggyűjtők között sokan hódolnak a vasúti motívumbélyegek gyűjtésének. Mindemellett a világ könyvtárai, levéltárai, archívumai felmérhetetlen tömegben őrzik a gőzüzemű vasút írásos dokumentumait. Úgy tűnik tehát, ha a gőzüzemű vasúttól búcsúznunk is kell, emlékeit unokáink unokái is láthatják majd. Ehhez azonban az is kell, hogy a mai vasutak, a mai generációk — okulva a múlt veszteségein anyagi áldozatok árán is megóvják mindazokat a vasúti objektumokat, amelyek ma még talán mindennapos használati eszközök, de holnapra pótolhatatlan kultúrtörténeti értékekké válnak. 8. KOCSIK ÉS VONATOK A szárazföldi utas az évezredek során megszokta, hogy egyetlen jármüvét a kocsit - egy vagy több igásállat húzza. De az, hogy egyetlen „gőzparipa” egy egész kocsisort vonszoljon maga után. merőben új élménye volt az emberiségnek. Szinte ugyanolyan csodálatot keltett, mint maga a tűzzel és vízzel működő gőzmozdony. A vonatképzés technológiája valóban része a vasút forradalmának, nélküle nem lehetett volna kihasználni a mozdony erejét. A tartalmi változást azonban gyakran nem követi azonnal a forma megváltozása, amire a vasúti személykocsik fejlődése az egyik legjobb példa. A hosszú időn át kialakult megszokás és ízlés kezdetben alig érzett különbséget a közúti kocsi és a vasúti személykocsi között. Hiszen, mint láttuk, a vaspályát sokan és elég sokáig — egyszerűen a közút jobb helyettesítőjének vélték, amelyet közönséges közúti jármüvek is igénybe vehetnek. Ezt az akkor természetesnek tűnő igényt több engedélyokmány és törvény is szentesítette. Más kérdés, hogy a gőzvontatású vasút üzemi viszonyai a gyakorlatban nem engedték meg az ilyesféle vegyes üzemet. A kezdet kezdetén számos vasútnál lehetővé tették, hogy a hintókat ráhelyezzék a vasúti pőrekocsikra, hogy a tulajdonos a sajátjában ülve, a megszokott „úri kényelemben” élvezhesse az utazást. Csakhamar rájöhettek azonban, hogy az utazás örömét nemcsak az időjárás zavarhatja, hanem a mozdony füstje, a korom és a szikra hullása is (8.1. ábra). (Mégis, a vasúton szállított közúti jármű mint megoldási mód ha sokkal kényelmesebb formákban is napjainkban különleges, személy- és teherautókat továbbító vasúti szerelvényekkel visszatért.) A személyszállításra épített „igazi” vasúti kocsik is 169
