Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 7. A gőzmozdony nagy korszaka
250 km összhosszúságú kötélpályát tartanak üzemben, a személyszállító kötélpályákban rejlő lehetőségeket viszont még kevéssé használtuk ki. Egyetlen ilyen kötélpályánk 1970-ben létesült, s a budapesti János-hegyre vezet. A Libegőnek elnevezett 1040 méter hosszú pálya 262 méter magasra viszi fel utasait 7.43. ábra. Svájci rendszerű kötélpálya két tartó- és egy vonókötéllel 7.44. ábra. A kötélpálya a két végpontot a legrövidebb úton köti össze 7.45. ábra. Atmoszferikus vasút kétszemélyes függőszékekben. Ezenkívül néhány sífelvonó üzemel még Magyarországon. A fejlődés során sokféle kötélpálya-rendszer alakult ki aszerint, hogy egy-, két- vagy többkötelű, illetve körforgalmú vagy ingaforgalmú megoldással dolgoznak, továbbá hogy személy- vagy teherszállítás céljaira szolgálnak. A János-hegyi pálya egykötelü, körforgalmú, úgynevezett angol rendszerű pálya, ahol a jármüveket hordó szállítókötél egyben a vonóerőt is közvetíti. A kétkötelü pályáknál az egyik a kifeszített tartókötél, a másik a mozgó vonókötél; építik őket körforgalmú megoldással le- és felkapcsolódó jármüvekkel (német rendszer) vagy a vonókötélre rögzített jármüvekkel, ingaforgalmú kivitelben (osztrák rendszer). A kettőnél több kötelü pályák közül a svájci rendszer a legelterjedtebb, ahol két tartókötél és egy vonókötél működik (7.43. ábra). A kötélpályák jármüveinek mozgatását a pálya valamelyik végpontján lévő állomáson elhelyezett, rendszerint villamos hajtógép biztosítja. A kötélpályák széles körű elterjedésüket számos előnyüknek köszönhetik: a két végpontot a legrövidebb úton, tetszőleges emelkedésű pályával kötik öszsze (7.44. ábra), amely nem osztja meg az alatta lévő területet, nem zavarja az utak és vasutak forgalmát, beruházási igényük és szállítási költségük is kedvező. Végül a különleges vasutak közt megemlítjük az atmoszferikus és a pneumatikus vasutakat. Mint láttuk, a Semmering Vasút építésénél is felmerült az atmoszferikus vasút gondolata a mozdonyos vontatás helyett. Ilyen berendezés ötletével már a múlt század 20-as éveinek végén találkozunk. Lényege egy, a sínek közé fektetett cső, .melyen felül egy hasíték vonul végig; ezt egy zsírozott bőrfedél zárja le. A csőben dugattyú fut, összekötve a járművel. A dugattyú előtti csőrészből a levegőt stabil szivattyúk szívják ki. A cső hasítékának a dugattyú mögötti megnyitásával, az atmoszferikus levegő nyomásának hatására a jármű számottevő sebességgel halad. Ezzel a rendszerrel a múlt század 30-as és 40-es éveiben Angliában. Írországban és Franciaországban több vasút létesült; többek között 1840-ben a Great Western Railway egyik mellékvonalán, London közelében (7.45. ábra). A kísérletek azonban kudarccal végződ-158
