Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A vasút győzelme - 7. A gőzmozdony nagy korszaka

7.28. ábra. Fütőolajtüzelö berendezés: 1 - höszigetelt tartály; 2 füstcsőkígyó; 3 - csőveze­ték; 4 - gőzzel fűtött előme­legítő; 5 - porlasztó; 6 - szabályozó; 7 - rudazat; 8 - kézikerék; 9 - tüztér; 10 - lángbolt; 11 - levegőbeve­zetőnyílás; 12-szabályoz­ható keresztmetszetű leve­gőbevezető csatorna; 13 - gőzelosztó; 14-17 - csőve­zetékek ségek miatt ez az energiagazdálkodási szempontból egyébként előnyös rendszer nem terjedt el. Az olajat is felhasználták a gőzmozdonyok fűtésé­re. mégpedig főleg a nyersolaj desztillációja során fennmaradó, más célra már nem alkalmas, viszonylag olcsó, de még nagy hőtartalmú pakurát. Az első olaj­tüzelésű mozdonyt 1885-ben Oroszországban helyez­ték üzembe. Többféle rendszert dolgoztak ki. A szer­kocsin a víztartály felett elhelyezett olajtartályból az olajat közel 100 °C-ra előmelegítve, majd gőzzel por­lasztva juttatták a tüzszekrénybe. Nagyobb teljesít­ményű mozdonyokra két porlasztót is szereltek (7.28. ábra). 7.29. ábra. Csuklós keretű gőzmoz­dony: Mallet-rendszer Az olajtüzelést kiegészítő megoldásként is alkal­mazták. gyenge minőségű szenekkel való tüzelésnél. A kétféle tüzelőanyag felhasználása azonban olyan üzemi hátrányokkal járt, amelyek miatt inkább csak szükségmegoldásnak lehetett tekinteni. Nemcsak a kazán és a gépezet, hanem a futómű kialakítása is sokat tökéletesedett. A leglátványosabb megoldások közé tartoztak a nagy teljesítményű, több hengerü csuklós keretű gőzmozdonyok. Kis sugarú, nagy emelkedésű hegyi pályákon való vontatásra fej­lesztették ki őket. A futómű jó beállásának biztosítá­sára két-két gépezetet és a hozzá tartozó futóművet külön-külön keretegységbe épitették be, melyek egy­máshoz viszonyítva a pályaívekben elfordulhatnak. A legelterjedtebb megoldások közé tartozott a Mat­­let-rendszer (7.29. ábra). Ennél az egyik gépezet a forgóvázszerüen megépített első keretben, a másik a hátsó keretben van. A kazán a hátsó kerettel van mereven összekötve. A Garratt-rendszerű mozdonyoknál (7.30. ábra) a gépezet két részre osztva két forgóvázba került, ame­lyek egyben szerkocsik is. Közéjük csuklósán illesztet­ték be a középső keretet, amely a kazánt és a vezetőál­lást hordozta. A modified-Fair lie-rendszerű gőzmozdonyoknak (7.31. ábra) ugyancsak két részre osztott forgóvázuk van, de a kazán, valamint a szén- és víztartályok közös átmenő keretre kerültek. A csuklós keretű mozdonyok építése általában csak hatnál több kapcsolt kerékpár esetében bizonyult cél­szerűnek, minthogy fenntartásuk a többrészü hajtó­mű miatt költségesebb. A gőzmozdonyos korszak kezdeti szakaszában többnyire mindenféle vontatási feladat ellátására szolgáló, „univerzális" mozdonyokat építettek. A vo­nalhálózatok kiépülése és az üzemi tapasztalatok azonban csakhamar nyilvánvalóvá, a mozdonytech­nika eredményei pedig lehetővé is tették, hogy az eltérő üzemi viszonyoknak és a különböző vontatási feladatoknak megfelelően más-más tulajdonságú gőz­mozdonyokat szerkesszenek. Kibontakozott a moz­donyok széles skálán megvalósuló specializálódása. Az üzemi viszonyok tekintetében alapvető követel­ményeket támasztanak a pálya adottságai: a nyomtá­volság, a szerkesztési szelvény, a vonalak hossza, a 7.30. ábra Garratt-rendszerü csuklós gözmozdony 146 7.31. ábra Modified-Fairlie-rendsze­­rű csuklós gözmozdony

Next

/
Thumbnails
Contents