Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 7. A gőzmozdony nagy korszaka
7.1. ábra. Az első magyarországi gőzmozdony és a 424-es sorozatú mozdony méreteinek összehasonlítása 7.2. ábra. A fejlett gözmozdony szerkezete: 1 - állókazán; 2 - lángbolt; 3 - tűzszekrény; 4- tüzelőajtó; 5 - rostély; 6 - hamuláda: 7 - hosszkazán; 7/a - iszapgyűjtó; 8 - füstcső; 8/a - hurokfüstcsö; 9 - gözfúvó; 10 - füstszekrény; 10/a - szikrafogó szita; 11 -kémény; 12-gőzdóm; 13- gőzszabályozó; 13/a - biztonsági szelep; 14-szabályozó gözcsö; 15- beömlő gőzcső; 16 — túIhevítő berendezés; 17 - gőzhenger; 18 - dugattyú; 19 - dugatytyúrúd; 20 - keresztfej; 21- hajtórúd: 22 - föforgattyú; 23 - fő hajtott kerékpár; 24- hajtott (kapcsolt) kerékpár; 25- kapcsolt kerékpár forgattyúja; 26 - kapcsolómé (csatlórúd); 27 - gőzelosztó tolattyú; 28 - külső vezérmü; 29 - keret; 30 - hordrugó; 31 - futókerékpár; 32 - vonókészülék; 33- ütköző; 34 - fékhenger; 35- fékrudazat; 36 - féktuskó; 37 - légfék fő légtartálya; 38 - homokolóberendezés légtartálya; 39 - homoktartály; 40 - védház (mozdonysátor) növekedésén, a szerkezet bonyolultságán, az energiafelhasználás hatásfokának javulásán, a kiegészítő berendezések számának gyarapodásán mérhető le (7.1. ábra). A gőzmozdony mintegy másfél évszázados nagy korszaka alatt változatlanul öt fő szerkezeti részből tevődött össze. Ezek: a kazán, a gépezet, a keret, a futómű és a szerkocsi (7.2. ábra). A gőzmozdony első, alapvető szerkezeti része a gőzkazán, amelyet a jármű gerincét képező kereten helyeznek el. Feladata, hogy a kazánba táplált vizet elgőzölögtesse. A kazán maga is két fő részből áll: az álló- vagy hátsókazánból és a hossz- vagy fekvőkazánból. Az állókazánba építik be a tűzszekrényt, amelyet egy külső köpeny burkol. A tűzszekrény alsó részén van a rostély, amelyen a tüzelőanyagot — általában a szenet — elégetik. A hamu és a salak a rostély alatt lévő hamuszekrénybe hullik, s onnan távolítják el az arra kijelölt helyeken. Az állókazánoknak a fejlődés során két fő változata alakult ki: a síktűzszekrényes és a ritkábban alkalmazott vízcsöves megoldás. A síktűzszekrényes állókazánok sokféle megoldással készültek. Ezek mindegyikét lemezekből állították össze, szegecselt kivitelben. Később inkább hegesztett állókazánokat építettek (7.3. ábra). A tüzszekrényeket régebben általában rézből építették; a réz jó hővezető. továbbá szívós alakváltozásra képes, ami a höterjeszkedés gátlása folytán előálló feszültségeket csökkenti. A réz magas ára, továbbá a kéndús szénfajták tüzelésekor keletkező korróziós károk miatt azonban áttértek az acél tűzszekrények építésére. Utóbbiak könnyebbek és olcsóbbak, szakszerű karbantartás mellett élettartamuk is nagyobb. Lényeges azonban a kazánköképződés megelőzése, mert a kazánkőréteg a szerkezet sérülését okozhatja. Az állókazánok másik fő típusa a vízcsöves, úgynevezett Brotan-kazán; szerkesztője Johann Brotan osztrák mérnök volt. Ennél a tüzelőtér oldalfalait szorosan egymás mellé helyezett vízcsövek alkotják. Kialakítására azért került sor, mert 20 barnái nagyobb kazánnyomás esetében a síktüzszekrény építése már nem célszerű. A vízcsöves állókazán előnye, hogy a víz keringése erőteljesebb, a kazánkő-lerakódás is kisebb. Többféle változata alakult ki. de csak kevés vasút vette használatba. A MÁV-nál főleg a Brotan—Defncr-rendszerü típust alkalmazták (7.4. ábra). A tüzelőanyag elégetéséhez szükséges levegő a hamuszekrényen és a rostélyon át áramlik a tüzszekrénybe. A tüzelés során keletkező, 1100—1200 °C hőfokú égő gázok a lángboltozat által terelve keverednek. hőtartalmuk egy részét átadják a tűzszekrény fütőfelületét körülvevő víznek, majd a füstgázok a 134
