Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
6.42. ábra. Völgyhíd a Lima—Oroya vonalon 53. kép. Emlékérem a Callao— Oroya vasút megnyitásáról az eredetileg kitűzött célt, Oroyát. Meiggs váratlan halála (1877), valamint az 1879—1883. évi ún. csendes-óceáni háborúk miatt (amelyeket Chile viselt Bolívia és Peru ellen) a vasútépítés évekre abbamaradt. A viszonyok normalizálódása után csak egy angol tőkéscsoport által 1890-ben alapított társaság, a Central Railway of Peru fejezte be az építést 1892-ben, és a következő évben megindulhatott a forgalom az Andokon át Oroyáig (53. kép). Ez lett a világ legmagasabban vezető vasútvonala: Galera vasútállomás (4783 m) közelében elérte a 4818 métert (6.43. ábra). (A későbbi években a vonal több részét át kellett építeni, ezért s pontosabb mérések eredményeként a magassági értékek is némileg megváltoztak.) E világrekordért is nagy árat kellett fizetni. Nemcsak anyagiakban, hanem emberéletekben is. Feljegyezték, hogy a légvonalban kb. 150 km-es távolság legyőzése az adhéziós vasúttal mintegy 7000 ember, közöttük számos kínai munkás életébe került, nem utolsósorban a nagy magasságok ritka levegője miatt. A nagy magasságokban az utasokat is veszélyezteti a légszomj, úgyhogy a vonatokat oxigénpalackokkal látták el, és többnyire orvos, illetve egészségügyi személyzet is készenlétben állt a segítségnyújtásra. Később a vonalat tovább építették - többek között — Goyllarisquizgáig, ahol a világ legmagasabban fekvő szénbányái találhatók. Peru egy másik, ugyancsak régebben tervbe vett jelentős vasútját 1871-ben nyitották meg a délen fekvő Mollendo kikötőből az Andokon át a Titicacatóhoz. Punóig. Chile első vasútja másodikként Dél-Amerikában Caldera kikötő és Copiapo városa között 1852-ben nyílt meg és adott indítékot az első dél-amerikai transzkontinentális vasút megépítéséhez. Már az 1860-as években felmerült a gondolat, hogy az Andokon át az Argentínában lévő Rosarióig, a Paraná folyam partjáig vasutat kellene épiteni megvalósítása azonban fél évszázadot követelt. Az argentin kormány koncessziója alapján - a korábbi elgondolásoktól eltérően nyugati irányban Buenos Airestöl Villa Mercedesen át Mendozáig, chilei területen pedig Valparaisótól Santa Rosa de los Andesig jórészt sík területeken át vezettek az angol tőkével 128
