Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok

6.33. ábra.

Omaha állomás (1863)

6.34. ábra.

A Pacific Vasút építése

A térképeken kijelölt útvonalakon a kitűző csoportok haladtak legelöl, néha több száz kilométerre előzve meg az építőket. Őket követte a földmunkások népes hada; csákánnyal, lapáttal dolgoztak, sziklákat robbantottak, talicskával és kordéval mozgatták a nagy tömegű földet és követ. A megépített földművekre zúzottkő ágyazatot terítettek, de ahol elég teherbírónak bizonyult, közvetlenül az elegyengetett talajon helyezték el a talpfákat. A következő munkacsoport az elkészült alépítményre megépítette a felépítményt: a lóvontatta, oldalfal nélküli, illetve alacsony falú vasúti pőrekocsin érkeztek a talpfák, a sínek, sínszegek, a kapcsolószerek a már lefektetett vágány végéhez, majd vezényszóra helyezték el a talpfákat, rájuk a síneket, kalapáccsal beverték a sínszegeket, elhelyezték a sínvégeken a hevedereket és összecsavarozták, ellenőrizték a 4 láb 8 1/2 hüvelyk (1435 mm) „standard" nyomtávolságot, majd a talpfákat csákánnyal aláverték. Eközben a pőrekocsi már fordult is a további sínmezők anvaeával (6.34. ábra).