Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
mok többsége Fehérvár kiváltságainak használatát engedélyezte az új városok részére. A magyar városjogok keretén belül megállapíthatók bizonyos hasonlóságok és összefüggések. A városjogra törekvő községek szívesen fogadták el egy előkelő, régi város jogát. így a tekintélyesebb városok jogainak átszármaztatásával ún. jogcsaládok keletkeztek. Ilyenek: a székesfehérvári, budai, Selmecbányái, nagyszöllősi, nagyszebeni, szepesi és zágrábi városjog. Az ősi székesfehérvári városjoggal ruházták fel a magyar királyok Nagyszombat (1238), Nyitra (1258), Győr (1271) .Szatmárnémeti (1264) és Sopron (1277) városokat. Előfordult, hogy egyik-másik város, mint pl. Sopron, tovább adta városjogát a szomszédos kisebb városoknak: így Csepregnek, Rohoncnak, Kőszegnek, Szombathelynek. Szorosabb jogi kapcsolat létesült a városok között azáltal is, hogy az anyaváros a leányvárosoknak vagy a nagyobb város a kisebbeknek hatósági fellebbezési fóruma. Sőt városcsoportok is vannak közös másodfokú bírósággal, pl. az alsó-magyarországi 7 bányaváros, a felső-magyarországi 7 bányaváros. E városokból a közös bíróságra, és onnan tovább fel a személynöki székhez megy a per útja. Buda jogát 1267-ben Komárom, 1324-ben Nagymaros, 1347-ben Kassa, majd később Rimaszombat, Eperjes és Kolozsvár kapja meg. Selmecbánya jogát előbb Besztercebánya, később az alsó-magyarországi bányavidék városai vették át. A nagyszöllősi városjog a máramarosi városjogoknak lett anyajoga. A nagyszebeni városjog beleolvad a szász nemzetnek a Privilegium Andreanum által keletkezett jogába. A szepesi városjogok kiterjednek az összes szepesi városokra. A zágrábi városjog az 1266-i privilégium alapján keletkezik, és a szlavón városjogoknak lesz az alapja. A városjogok írásbafoglalása folytán keletkeztek a városi jogkönyvek, amelyek a városban kialakult szokásjogot foglalják magukba. Legnevezetesebbek: a Selmeci jogkönyv a XIII. századból; a szepesi szászok joga, a Zipser Willkühr (1370); Pozsony város jogkönyve és Buda város jogkönyve (Ofner Stadtrecht). E jogkönyvek, különösen a budai jogkönyv, nagy hatással voltak a magyar városjogok fejlődésére. A város működését, életét különböző protocollumok, jegyzőkönyvek örökítették meg. Kezdetben minden rögzítésre méltó dolgot egy protocollumban-jegyeztek fel. Azután ezek műfajilag kezdtek szétválni. A jogkönyvön kívül használatos volt az ún. Stadtbuch, amelyet a városok magyarosodása során, így pl. Kassán, Városi Könyvnek hívtak. Ezenkívül használatos volt ajudiciale. A Városi Könyv a birtoktulajdonost és a birtokban beálló változások adatait tartalmazta. A judiciale a vagyon- és hitelügyekben hozott ítéleteket foglalta magában. Fontos jogi irat volt a városi jegyzőkönyv: Protocollum és a Számadások könyve. A Protocollum a tanácsülések és más összejövetelek lefolyását örökítette meg. Idetartoznak még a telekkönyvek, urbáriumok, rendtartások, a Fekete Könyv és egyéb jogi iratok, amelyek szabályozzák a helyi közigazgatást, tisztviselőválasztást, törvénykezési eljárást, körülírják a polgár jogait és kötelességeit stb. A Fekete Könyvbe a büntetőítéleteket írták be. A városi statútumoknak a nemesi szabadságot korlátozó rendelkezései a nemesekkel szemben érvénytelenek. Jelentős és tágkörű volt a helyi jogalkotás. Minden városban megtaláljuk nyomait a helyi jogalkotásnak és joggyakorlatnak, amely nem állott ellentétben az országos joggal és országos szokással. A mezővárosok helyi jogalkotásán a földesúri befolyás és a vármegye hatása is érezhető. A legfontosabb iratokat a város Levelesládájában helyezték el, amely a városi levéltárak
