Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
törzsanyagát adta. A felsorolt iratok és könyvek a várostörténet legfontosabb forrásait képezik. Országos jogálláshoz városaink az 1405. évi I. (4, 11, 12, 13) és II. (11.) törvények alapján jutnak. Eszerint vannak: szabad városok (liberae civitates); szabad királyi városok( liberae et regiae civitates); éspedig királyi és királynéi városok (regia civitas, regalis vagy reginalis civitas); királyi bányaváros (regia et montana civitas); végül mezőváros, vásárosfalu (oppidum privilegiatum vagy libera villa). A polgárság rendi képviselete az országgyűléseken az 1430— 40-es években veszi kezdetét. A XVII. század elejéig a magyar városok közjogi állás tekintetében királyi és szabad városokra, ill. szabad királyi városokra, kiváltságos mezővárosokra és egyszerű mezővárosokra oszlottak. A rangsor élén a szabad királyi város áll, amely teljes jogaiba három feltétel alapján jutott: 1. ha volt földesura, a földesúr joghatóságának megszűnése szabad egyesség alapján, és az úriszék hatáskörének teljes egészében a város saját bírósága alá helyezése; 2. a városnak a vármegye joghatósága alól királyi kiváltságlevéllel való kivétele. Ezáltal fellebbezési fórumuk a vármegye helyett a király vagy a tárnokmester lett; 3. országgyűlési képviselet, követküldési joggal való felruházás. Ezáltal a város, mint a Szent Koronának kollektive szintén tagja, a királyság negyedik rendje lett. Csak e három feltétel birtokában élhetett a város a szabad királyi város jogaival. Országgyűlési képviselet nélkül csak királyi város volt. A királyi és szabad városok követeik útján részt vettek a törvényhozásban. Nem állottak sem vármegyei, sem földesúri joghatóság alatt, hanem szabadon választott bíráik és esküdtjeik útján intézték ügyeiket. A városok törekvése, a szabad királyi városi rang elnyerése és az országrendiség elérése volt. Az 1514. évi XX. te. 8 szabad várost említ: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Sopron. Ezek az első tárnoki városok. Ezenkívül a városok sorában említtetik: Óbuda, Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse, Szakolca, Szeben, Szeged, továbbá Körmöcbánya, Besztercebánya és Zólyom, a többi bányavárosokkal; Nagybánya és az 5 északkeleti szabadváros; Erdélyben Kolozsvár és a szászok városai. (Egyes történetírók szerint csak a tárnoki városok bírtak országrendiséggel. Számos példáját látjuk azonban, hogy a személynöki városokat is meghívták az országgyűlésre.) A nemesség nem jó szemmel nézi a városoknak országrendiségre és a szabad királyi városi rang elérésére való törekvését, és igyekszik azt megakadályozni. Aggasztónak látja a szabad királyi városok számának emelkedését. Az 1608. évi I. te. 10. §. a szabad városokra korlátozza az országgyűlési képviseletet és kimondja, hogy a király újabb szabad királyi városi rangra emelést nem végezhet. A király azonban nem tartja be e rendelkezést, és a XVII. század folyamán már mintegy 32 város követei jelennek meg az országgyűlésen. Az 1687. évi XVII. te. szigorú határozatot hoz a szabad királyi városok szaporítása ellen. Csak „nagy érdemek és közhasznosság” lehet különös kegyelemből alapja a rangemelésnek. így kapott Debrecen, Buda, Pest, Székesfehérvár, majd Esztergom és Szeged sz. kir. városi rangot. Az 1687. X. te. kimondja, hogy az országgyűlésre minden vármegye és város két követet küldhet. 1687 után az lesz a gyakorlat, hogy az összes szabad királyi városoknak egy szavazatuk van. Ezzel a városoknak lényegesen csökken országrendi jelentősége. Szavazati joguk átváltozott tanácskozási joggá, így az érdemleges törvényalkotásba nem folytak be. A városok a kollektív szavazati jogot nem fogadták el, de 1848-ig nem került sor tiltako- 97 7 Dr. Eperjessy: Városaink múltja
