Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
IV. JOGI SZERVEZET 1. A VÁROS JOG A város fejlődésével párhuzamosan ment végbe jogi intézményeinek kialakulása. A város jogi szervezetét a városprivilégiumokból ismerjük meg. A városprivilégium olyan ünnepélyes alakban kiállított oklevél, amely a városi rangra emelt település jogait és kötelességeit szabályozza. Kibocsátója eleinte kizárólag a király volt. A XIII. század végétől kezdve magánföldesúr is adhat ki saját mezővárosa részére privilégiumot. Városaink fellendülését és gazdasági virágzását nem kis mértékben önkormányzatuk terjedelme és szabadságjogaik mértéke is elősegítette. Az oppi dumtól a civitásig, a vásárhelytől és hospestelepüléstől a szabad királyi városig hosszú útja volt a jogi fejlődésnek. Az önkormányzat megszerzése kétféle módon történhetett. Az egyik útja volt, hogy a földesúrnak alávetett település különböző kiváltságokat szerzett. Ezúton mezővárosaink már a XIII—XIV. században bizonyos fokú önkormányzathoz és bíráskodási hatalomhoz jutottak. A földesúrnak alá nem vetett települések, így a szepesi és erdélyi szász városok, anyavárosuk mintájára rendezkedhettek be. Magukkal hozott jogi intézményeiket szabadon fejleszthették tovább. A kiváltságlevelekben a város leggyakrabban a következő elnevezések alatt fordul elő: Ci vitas, regia civitas, oppidum, libera villa, dorf, burgum, burga stb. Ez elnevezések a város eredetéről és jogi helyzetéről is tájékoztatnak. A civitas várral és védőfallal bíró várost jelentett. A villa alatt város és falu egyaránt értendő. A dorf németajkú lakosság települését jelölte meg. Az oppidum mezővárost, azaz vásárosfalut jelentett, amely egyúttal egyházashely is volt. Városaink jogi szervezete részleteiben nagyon eltérő volt egymástól. Nagyobb összefüggéseiben, a városi jogok lényegében és az országos joggal való viszonyában azonban egységre való törekvés mutatkozik. Már Nagy Lajos minden királyi városra érvényes rendeleteket bocsát ki, és alatta a városok országos ügyekben külön rendként kezdenek szerepelni. A privilégiumok a fejlődés egyes állomásait jelzik. Csak kevés olyan van, mint a bányavárosok, amelyek egyszerre jutnak az összes kiváltságok birtokába. Idegen eredetű városaink jogforrása a XIII. században keletkezett Szásztükör (Sachsenspiegel) és Svábtükör (Schwabenspiegel) volt. Magyar város külföldi várossal filiációs, vagyis leányvárosi viszonyba soha sem került, annak jogát át nem vehette. Szórványosan ugyan előfordult, pl. a magdeburgi jog a szepesi városokban, a tescheni jog Zsolnán, de a magyar királyok ezt tilalmazták. A magyar városok számára egy-egy tekintélyes ősi város volt jogi szervezet terén a követendő példa. így különösen Buda és Székesfehérvár városok joga. A XIII. századi privilégiu- 95
