Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
III. Társadalom és nemzetiség
a Cigánysor előtti térségen fakalitka állott, amelybe a cigányvajda bezáratta a kisebb kihágásokat elkövető cigányokat. (1848-ban szétrombolták.) Az időnként tartott cigányösszeírások csak hozzávetőleges képet adtak lélekszámúkról, mert nem a nemzetiséget, hanem a nyelvet vették összeírási alapul. 1782-ben II. József tartott általános összeírást a cigány ügy rendezése céljából. A városlakó cigány hozzáidomult a városi élethez és szórványosan polgári foglalkozást is űzött. így élesen elkülönült a vándorcigánytól. 1893-ban hazánkban 12 693 községből 7220-ban van állandóan letelepedett cigány. Ez azt jelenti, hogy minden városnak volt cigány lakossága. Városaink társadalmi és néprajzi képe hű tükre az egymásra következő nemzedékek életének, a falaikon belül lepergett történelemnek. Városképük kibontakozása, lélekszámúk emelkedése és csökkenése, a magyarság és másnyelvű népek városépítő tevékenysége, a helyi és országos történelmi események visszhangja. A magyarság mellett a felsorolt másnyelvű népcsoportok mindegyike hozzájárult a városépítéshez. Az egy tömbben lakó németek, szerbek, szlovákok, románokon kívül a kisebb számban előfordulók sem tűntek el nyomtalanul a város életéből. így lett a magyar város gyűjtőmedencéje és olvasztó tégelye a különböző népeknek és kultúráknak. Bár a nemzetiségi harmónia sohasem volt teljes a városokban, mégis a sokféleséget és különbséget egybefonta a közös sors, a közös élmények, a közös szülőföld gondolata, ahol a különböző erőforrások nem egymás ellen, hanem egymás mellett működtek. A különbségeket elhalványította a közös érdek. A heterogénitást felváltotta a nivellálódás. így alakult ki a maga egyéni vonásaival minden város sajátos arculata. A társadalomról szóló fejezetből ismeretes, hogy a nemzetiségek is a városi osztálytársadalom szerint tagolódtak. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi mozgalmakat nem lehet csak a nemzetiségi viszonyokból levezetni. 94
