Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

III. Társadalom és nemzetiség

latkendőt hordtak, hajukat kétfelől fülük körül ..gyönggyel tűzött” ezüst tűvel erősítették meg. Télen szőrmeprémes mentét viseltek. A lányok fehér kötényt és gyöngyfüzér helyett csipkefodrot hordtak. Mind az asszonyok, mind a lányok csizmában jártak. Debrecennel ellentétben náluk az ékszer is használatos volt.

A XVI—XVII. századi debreceni cívistársadalomnak plasztikus rajzát adja Balog István (Egy cívis város társadalma, Debrecen, 1945.), amely sok vonásában más alföldi parasztvárosra is ráillik. Eszerint a debreceni cívis nem nemes, nem jobbágy, nem kapitalista, vállalkozó vagy

munkás, nem is iparos, de nem is paraszt. Mindezeknek a kategóriáknak anyagi és szellemi tartalmából van benne valami anélkül, hogy döntő módon érvényesülhetne akármelyik is. Ez a sok negatívum jellemzi a cívist egyénileg is, összességében is. A debreceni polgárság két csoportból állott: a polgárjog teljes birtokosaiból, a concívisekből és az ún. „lakókból”, akik csak bizonyos korlátozott jogban részesültek. Concívis lehetett, aki a polgári esküt letette, és a polgári taksát lefizette. Házat szerezhetett, céhtag lehetett. A lakók a helyükről kiszorult, és ideiglenesen a városba telepedett jobbágyok és

74 29. Debreceni kispolgárok (Orsz. Széchényi Könyvtár)