Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

II. Gazdasági élet

gére jellemző, hogy Buda és Pest adója kb. annyi volt, mint négy vármegyéé. Az erdélyi szász városok pedig nagyobb jövedelmet jelentettek a kincstárnak a 24 erdélyi vármegyénél.

A mezővárosok földesúri tartozásait az időnként kötött szerződések szabályozták. Mindenekelőtt a szokásos jobbágyi szolgáltatásokat kellett teljesíteniük. Kézi és igásrobotot, hosszú fuvart, azon kívül minden termény után kilencedet és a lakóház után füstpénzt, így pl. a békéscsabai jobbágyság az 1771-es szerződés értelmében füstpénzt, robotváltság, kilenced, kocsmatartási jog, húsmérési jog, malomhasználat, halászat, szőlőskertek, apróbb jószágok tartása, országos adó és házi adó fejében összesen 16 681 forintot fizetett, amelyből 4082 forintot tett ki az országos adó és 1179 forintot a házi adó.

A felsorolt közterheken kívül a városháztartás főösszegét a városigazgatás költségei tették ki. A városi költségvetés tételei kötött szerepelnek a közigazgatási kiadások. A tisztviselők és más alkalmazottak személyi és dologi járandóságai; a város tulajdonát képező földek és erdők beruházási költségei; épületek, malmok, bányák, téglaégetők és más üzemek karbantartása. Közbiztonsági, egyházi, népjóléti, közoktatásügyi és egészségügyi kiadások, továbbá építkezés, közlekedés, fűtés, világítás, tűzoltószerek, katonai elszállásolás, országgyűlési követküldés, reprezentációs költségek és a város speciális szükségleteinek fedezésére időnként felmerült más kiadások.

A hivatali állás kezdetben inkább megtiszteltetés volt mint megélhetési forrás. A főbírói, polgármesteri, tanácsosi és más magasabb tisztségek betöltői valamennyien jómódú patríciusok, akik rendes fizetés helyett alkalmi juttatásokban, kedvezményekben és adóelengedésben részesültek. Később állandó, évenként 64 meghatározott tiszteletdíjat kaptak, amely városonként különböző volt. A XVIII. században az államhatalom is beavatkozott a fizetések megállapításában. A II. József-féle 1787-es rendelkezés előtt a tanácsosi fizetések 100...400 forint között mozogtak. Kismartonban viszont csak napidíjat kaptak a tisztviselők. A II. József-féle rendezés mindössze 11 városban: Pozsonyban, Pesten, Sopronban, Kassán, Szegeden, Debrecenben, Budán, Körmöcön, Győrben, Székesfehérvárott került megvalósításra. A főjegyző, orvos, mérnök, erdőmester, mint szerződéses tisztviselők, viszont általában más elbírálásban részesültek.

Egy évszázad múlva — 1872 után — már állandósult a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok hivatalviselőinek jogköre és fizetése. A tvh. városok tisztviselőinek hivatali elnevezése és ellátása a helyi viszonyokhoz képest kisebb nagyobb eltéréssel egy 1886-i kimutatás szerint a következő volt:

Polgármester (2000 ft); főjegyző (1200 ft); főkapitány (1200 ft); főügyész (1000 ft); tanácsnokok (1000 ft); árvaszéki előadó (1000 ft); árvaszéki jegyző (900 ft); városi pénztárnok (1000 ft); főorvos (600 ft); mérnök (800 ft); házi- és árvapénztári ellenőr (900 ft); árvagyám (800 ft); könyvelő (1000 ft); levéltárnok (900 ft); adópénztárnok (1000 ft); árvapénztárnok (800 ft); adópénztári ellenőr (800 ft); alügyész (700 ft); aljegyző (800 ft); városgazda (800 ft); erdész (600 ft); adószámtiszt (600 ft); városi alkapitány rendőrhadnagyi rangban (800 ft); városi sebész (400 ft); 6 írnok (400...450 ft); állatorvos (200 ft); kórházgondnok (300 ft); 2 szülésznő (60—60 ft); 2 kézbesítő (360—360 ft); rendőrőrmester szabad lakással (360 ft); lovas káplár (360 ft); 2 hivatalszolga (300—300 ft); 2 dobos (240—240 ft); 4 lovasrendőr (312—312 ft); 22 törzsrendőr (240—240 ft); városi kertész (400 ft); 4 toronyőr (120—120 ft); 4 erdőkerülő (240—240 ft); 1 kórházi betegápolónő (240 ft); 1 kórházi szol-