Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

II. Gazdasági élet

gyös, Kecskemét, Nagyszöllős stb. A flloxeramentes homok nagy segítségére volt az alföldi bortermelés fellendülésének.

Több mezővárosban, főleg uradalmi székhelyeken, már a XVIII. században virágzott a kertgazdaság, a zöldség- és gyümölcstermelés. Egyes főúri kastélyokban (Körmend, Kismarton, visegrádi várkert) magas kertészeti kultúra honosodott meg. Dombóváron (1728) virágzó gyümölcstermelés van. Előnyösen szolgálták kertészeti kultúránkat a városokban létesített parkok, népkertek, sétaterek és epreskertek. Nagykárolynak (1712) fácánosa is volt.

A XVIII. századvégi Országleírásban gyümölcserdőkről is olvashatunk.

Figyelmet érdemel városaink erdőgazdasága is. Mohács előtt általában sokkal nagyobb volt az erdőtakaró. Új termőterületek megszerzése, a határ növelése az erdő rovására történt. A lélekszám növekedésével is állandóan csökkent az erdőterület. Használták áfát nemcsak tüzelőre, hanem a bányaművelésnél, építkezéseknél és erődítéseknél is. Az erdőtakaró az Alföld számottevő részét is beborította. Régi térképek tanúsága szerint egyes alföldi városokban,

21. A pozsonyi királyi várkert 1572-ben (Rapaics Raymund, Magyar kertek, 49.)

45