Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
gazdasági területek az eddiginél is erősebben elmaradtak. A Nagyalföldön 21 olyan város volt, amelyben 1941—1954 között csökkent a lélekszám: Szegeden, Orosházán, Debrecenben, Kecskeméten. Csaknem mozdulatlan volt Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló és Karcag. A Dunántúlon 1941-től 1954-ig általában erősen vagy normálisan fejlődő városokat találunk. A 16 erősen fejlődő város mellett csupán 4 gyengébben fejlődő város van: Veszprém, Pápa, Kőszeg, Esztergom. Visszafejlődést mutató város Nagykanizsa és Sopron. Az Északkeleti Felvidéken 6 jól fejlődő város mellett gyengén fejlődik Eger és Balassagyarmat. Visszafejlődést mutat Sátoraljaújhely és Gyöngyös. 1949—1954 között a Dunántúlon csak két város: Szentendre és Mohács lakossága csökkent. A városfejlődés jövő perspektívája: a 20 éves mezőgazdasági, és a 15 éves lakásfejlesztési tervek, már nem csupán az iparilag eddig is legfejlettebb városokra és az ezek közelében fekvő új városokra, hanem az eddig fejlődésben elmaradt régi városok szocialista városokká való átalakítására fektetik a fősúlyt. A 2001 1965. (I. 16.) sz. kormányrendelet szerint 1970-ig el kell készíteni Magyarország városainak és jelentősebb városias településeinek rendezési tervét. A mintegy 70 helység regionális és részletes terveit az ÉM településfejlesztési főosztály szakirányítása mellett a pécsi, a győri, a szegedi, a debreceni és a miskolci tervezőintézet, valamint a BUVATI és a Városépítési Tervező Vállalat készíti el. A rendezési tervek elkészítése azt jelenti, hogy 15...30 évre meghatározzák a város távlati fejlődését. Ezeket a nagyvonalú terveket tekinti később — a rövidebb időre szóló részlettervek kidolgozásánál — olyan keretnek, amelyek megvalósításával elősegíthetik a népgazdasági tervek elhatározásait. Ezen belül megszabják, hol kell ipart telepíteni; hol lesznek a zöldövezetek; kijelölik a lakóterületek, a közintézmények helyét stb. 4 0 20. Tapolca. A tó és környéke (Orbán József felvétele)
