Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

nek települései a 15 éves háborút sínylették meg. A XVI. és XVII. században megismétlődő tatárjárások a Nagykunságot és a Jászságot pusztítják el. A XVII. század végén már csak Jászberény és Halas állanak ezen a területen. Eljutnak egyes pusztító hordák a Dunától nyugatra, a Csallóközbe, a Mátra és Bükk aljára, Tokajtól Szatmárig és Nagyváradig.

A három részre szakadt ország területének mintegy 2/3-a jutott török kézre. E terület településeinek egy részét, az ún. palánkvárosokat a török a maga életformájához formálta. Ezenkívül új, kényszerű települések is keletkeztek: az alföldi kertes városok és a hajdúvárosok.

A törökös palánkváros az előrenyomult félhold tipikus jegyeit hordja magán. Sajátosan

keveredett benne Kelet életformája a magyar föld levegőjével. A település várból, váraljából, palánkból és a kapun kívüli külvárosból, a tabánból állott. A török a falakon belül a belső várban lakott és élesen elkülönült a keresztény lakosságtól. Különösen keleties külsőt adtak a palánkvárosnak a kaszárnyák, dsámik, fürdők, minaretek és a balkáni kereskedők bazárai. Palánkvárossá lettek a török közigazgatás központjai, az összes ejalet és szandzsák székhelyek. Ilyennek tekinthetők a palánkkal bíró községek is. Legvirágzóbb palánkvárosok: Buda, Temesvár, Pécs, Eger, Szigetvár, Hatvan stb. Egyes palánkvárosoknak élénk ipara és kereskedelme is volt. Ezek rendesen vámhelyek is voltak és harmincadhivatali székhelyek. E törökös váro-26 11. Hódmezővásárhely II. József-kori térképe