Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

soknak számos emlékét őrzik a városkép, a bélés külterület, a dűlő- és utcanevek.

Az alföldi parasztváros a környékén levő falvak pusztulása folytán jött létre. Az összeszaladt lakosság szűk belterületen zsúfolódott öszsze, amelyet köröskörül kertek, istállók, ólak öveztek. A parasztváros településformáját lakosságának mezőgazdasági foglalkozása szabta meg. Utcái a legelőre járó csorda számára a határfelé kiszélesedtek. Ilyenek voltak Kecskemét Cegléd, Nagykőrös, Halas,Jászberény, Mezőtúr, Makó, Hódmezővásárhely. Mindmegannyi magányos, nehezen megközelíthető sziget az Alföld pusztatengerében. Sovány pusztákból álló határuk összeért és magánhordta a későbbi tanyarendszer csíráit. E városok a törökhöz

való kényszerű alkalmazkodás fejében viszonylagos nyugalmat élveztek és marhatenyésztésük révén fel is virágoztak. A törökkel sem vérségi sem érzelmi kapcsolatot nem tartottak. Elszaladt uraik helyett maguk irányították sorsukat.

Debrecen is falukülsejű kertesváros. Mintegy 45 falu határát és lakosságát szívta magába. A település folytonossága nem szakadt meg benne. Allamjogilag a Habsburg királysághoz tartozott. A XVII. században földesurai az erdélyi fejedelmek voltak. Kedvező fekvése folytán megőrizte szabadságát. Háromfelé adózott. Két terület határán állva egyikhez sem tartozott. Nagykiterjedésű pusztáin állattenyésztést folytatott. Elénk ipara és kereskedelme is volt.

12 a. Debrecen II. József-kori térképe

27