Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
73. Várpalota Ma virágzó iparváros a Bakony peremén. Első kirányaink alatt erős vára nyújtott védelmet a tövében fekvő településnek. Hatalmas ipari fejlődését hadi eseményekben gazdag múlt előzte meg. Van benne valami a régiből és az újból. Ásványi anyagtermelő vidéken született új városa Várpalota, Pét és Inota községek egyesüléséből. Mai virágzásának első nyomai a lignitbányászattal indulnak meg és a felszabadulás utáni iparfejlesztés során fejlődnek tovább. 1951-ben alakult várossá. Járási jogú város. Nem járásszékhely. Területe a csatlakozó községekével gyarapodva 16 950 kát. hold. Lakosainak száma 1967-ben 27 000. Közel 13%-a külterületi lakos. Közlekedése a fővárossal és a vidékével is jó. A vasúti fővonal és a 8. sz. Budapest —Veszprém—Graz műút mentén fekszik. Várpalota a lignitbányászat, a nehézipar és az alumíniumkohászat városa. Lakosságának fő megélhetési forrása a bányászat és a vegyipar. A környék iparvidékének egyik legjelentősebb települése. Az ipari dolgozók száma 1960-ban 9300 fő. Országos jelentőségű üzemei: a Várpalotai Szénbányászati Tröszt, a November 7. Erőmű és a Péti Nitrogénművek. Határának kb. egynegyed részét beépített és egyéb nem művelt terület foglalja el, 19%-a pedig erdő. Szántóra mindössze 21% jut, legelőre pedig 24%. A rossz minőségű föld és a legelő silánysága miatt a mezőgazdasági termelés feltételei kedvezőtlenek. Iskolái és egyéb művelődési intézményei gyorsan fejlődnek. Gimnáziuma népes. Vájáriskolája bányász és építőipari szakmunkásokat képez. Városképe 3 egymással lazán összefüggő településrészből áll: Várpalota, Inota és Pétfürdő. Az új szocialista város központját Várpalotán alakították ki. A régi várkastély körül még állnak a kosárívek, barokk oromzaté épületek, de az új lakótelepeken egyre több a 3...4 szintes épület. 1949—1960 között 2500 jól felszerelt lakás épült. A közművek megfelelő kiépítését a városépítési tervek biztosítják. A vízellátás közepes vízmű útján van megoldva. A vízhálózat a város minden részét érinti, a csatornahálózat még csak az új városközpontot. A lakótelepeket kisebb-nagyobb zöldterületek élénkítik. A közművesített többszintes beépítés elősegíti az új szocialista város területi egybeolvadását. A városnak Veszprém és Székesfehérvár közelsége miatt átlagos ellátókörzeti népessége 31 000 fő. Irodalom: Singer Á.: Palota város története. Uo. 1921. 109. p. Szíj Rezső: Várpalota. Fejezetek a város történetéből. Gondolat, Bp., 1960. 643. p. 286
