Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

71. Túrkeve

Nagykunsági parasztváros a Berettyó mellett. Nevét onnan kapta, hogy a Berettyó-fo- Jyót eredetileg Túr-nak hívták. Az első mezőgazdasági termelőszövetkezeti városunk. Gazdag szántói révén kiemelkedett az egyszerű falvak közül. Jó és rossz sorsa azonos volt a jászkun településekével. A XVIII. század számára is lassú megerősödés korszaka volt. A század végén már 4000 lakost számlált.

Ma járási jogú város. Nem járásszékhely. Területe 34 793 kát. hold. Lakosainak száma 1967 elején 11 000 volt. A lakosság 17%-a él a városhoz tartozó lakott külterületeken. Közlekedési helyzete nem kedvező. A főútvonalaktól félreesik. Ipar hiányában egyoldalú szántóföldi termelést fo ytat. A mezőgazdaság a lakosság kétharmadának megélhetését teszi lehetővé. A szántóföld zöme (82%) a termelőszövetkezetekhez tartozik. Fő terményei a búza és kukorica. A Berettyó—Hortobágy-csatorna nagykiterjedésű öntözési lehetőségei folytán jelentős a rizstermelése, az ipari növények közül a cukorrépa és rostkender említésre méltó. A termelőszövetkezeti gazdálkodás kitűnően bevált az egykori kopár ugaron, szikes, lápos, mocsaras földek helyén.

Kultúrintézményei között a gimnáziumán kívül említést érdemel a Termelőszövetkezeti Múzeum, amely párhuzamosan a múlt és a jelen gazdálkodását mutatja be.

Túrkeve városképi és közművesítettségi szempontból a falusias, gyengén fejlett városok közé tartozik. Csak központjában van néhány emeletes épület. A többi földszintes, részben kertes, részben gazdaportás ház. A közművesítés nincs megoldva. A lakosság vízellátása kutakból történik.

Irodalom: M. Szabó László: Túrkeve és az Alsó-Berettyó-mellék Földrajza. Szeged, 1942.

283