Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
70. Törökszentmiklós Nagykunsági ártérperemi város. Kitűnő gabonája terem. Korán mezővárosi sorba került. A török háborúk vihara felette sem múlt el nyom nélkül. A XVIII. században kezd feltöltődni új telepesekkel. A század végén már közel 5 ezer lakója van. Városjogát 1952-ben nyerte vissza. Ma járási jogú város és járásszékhely. Eredeti 57 492 kát. hold területe a felszabadulás után végzett községalakítások során 32 128 kát. holddal csökkent. A lakosság száma 1967 elején 20 000 volt. Ennek közel egynegyede él a városhoz tartozó külterületen. A Budapest—Debrecen kettős vágányú vasúti fővonal, illetve műút mellett fekszik. Összeköttetése a fővárossal és a megyeszékhellyel kedvező. A közúti forgalom nagyrészt a 9. sz. országos közúton bonyolódik le. A lakosság megélhetésének főforrása a mezőgazdaság, illetve az ezzel összefüggő feldolgozóipar. A legtöbb munkavállalót — az élelmiszeriparban — a malomipar mellett a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat foglalkoztatja. A város 25 000 kát. holdat meghaladó területének túlnyomó része (84%-a) kitűnő búzát termő szántóföld. A kiskereskedelmi vonzás megegyezik a piacéval. A piacot a városközpont közelében hetenként kétszer tartják. A középfokú iskolázás ügyét a Bercsényi Gimnázium és a mezőgazdasági technikum látja el. A lakosság kórházi és szakrendelési ellátásban főleg Szolnokon részesül. Törökszentmiklós csekély városias maggal bíró, mezőgazdasági felépítésű, lassú ütemben fejlődő város. Vízvezetékhálózattal csak részben van ellátva. Korszerű csatornázásának kiépítése folyamatban van. Főtere gondozott parkterület. Az utakat fák és virágszegélyek díszítik. Átlagos ellátókörzeti népessége 42 000 fő. Irodalom: Szecsey B.: Törökszentmiklósi útmutató és címtár. Uo. 1934. 92. p. 282
