Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
60. Szentendre Ulcisia római castrum helyén épült. A Szentendrei Duna-ág jobb partján fekszik. Egyike azoknak a településeknek, amelyek szinte teljes egészükben megőrizték régi városképüket. Helyzeti energiája, a Buda—Visegrád főútvonal biztosította fejlődését. Egyházashely, élénk forgalmú mezőváros lesz, de a török pusztítást nem kerülte el. A XVIII. században iparos-kereskedő szerbek és görögök népesítik be. A század végén már negyedfélezer lakost számlál. Járási jogú város, járásszékhely. Területe jelenleg 7610 kát. hold. Lakosainak száma 1967 elején 12 000. A népesség 9%-a külterületi lakott helyen él. Közlekedése kedvező: a Duna és a vele párhuzamosan vezető műút mellett fekszik. Budapesttel villamosított helyiérdekű vasútvonal köti össze. A lakosság fele az iparból és építőiparból él. Legjelentősebb üzemei: a Szentendrei Cementipari Vállalat, a Szentendrei Kocsigyár és a Szentendrei Papírgyár. Határának 32%-át erdő borítja. A szántóterület mindössze 20%. Az árugyümölcsösök a határ 14%-át foglalják el, és tekintélyes számú gyümölcsfa van a kertekben is. A város országos viszonylatban is jelentős gyümölcsfelesleget termel. A XVIII. században virágzó kereskedelme a főváros közelsége miatt elvesztette jelentőségét. Felsőfokú oktatási intézménye nincs. Két gimnáziuma látogatott. 1929-ben alakult művésztelepének ma is sok neves festő tagja van. Ferenczy Károly Múzeuma értékes rómaikori és népvándorláskori anyagot őriz. 1964-ben Szerb Egyházi Gyűjtemény néven állandó kiállítás nyílt. Kórházi ellátás szempontjából Budapest vonzáskörzetéhez tartozik. A város mai arculata a XVIII. század közepén alakult ki. Festői szépségű városrészei, zegzugos utcái barokk, copf és klasszicista stílusú műemlék épületekkel összezsúfolódnak a Duna és a közeli hegyek között. Sokat szenvedett a múltban az árvizektől. A város fejlődése a XIX. században megállt. Budapest közelében elvesztette addigi jelentőségét. Közművesítését csak részben oldották meg. Zöldövezetül szolgál a levegős, fásított, parkírozott sétány. Irodalom: Horler Miklós: Szentendre. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1960. (Városképek és műemlékek.) Soproni Sándor— Boros Lajos — Szombathy Viktor: Szentendre. Panoráma, Bp., é. n. 202. p. 269