Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
61. Szentes 270 Az Alsó-Tisza mentén fekvő ártérperemi város. Múltjában osztozott az ország jó és rossz sorsában. Tatárok pusztították, kunok sanyargatták, majd a törökdúlás megpróbáltatásai szakadtak rá. A török távozása után friss levegőhöz jut. Gazdaságilag és rangban is emelkedik. Kiváltságos mezőváros lesz. A század végére már a 9 ezret meghaladja lélekszáma. 1881-től 1950-ig Csongrád megye székhelye volt. Ma járási jogú város és járásszékhely, 68 695 kát. holdnyi területe 3 új község szervezése folytán 38 135 kát. holdra csökkent. Lakosainak száma 1967 elején 32 000 volt. A népesség 20%-a él külterületen. Közlekedése elég kedvező. A Szolnok—Szeged és a Kiskunfélegyháza—Orosháza útvonalak metszőpontjában, közel a Tiszához fekszik. A XVIII. századig inkább háziiparával (korsó, talicska) és valamelyes malomiparával tűnt ki. Nagyobb lendületet csak a következő század első felében vesz ipari fejlődése. Gőzmalom, fűrésztelepek, tégla- és cserépgyárak. Ma sincs jelentős nehézipara. Legtöbben a könnyűiparban dolgoznak: vegyes és háziipar, ruházati ipar, élelmiszer. Határainak nagy részét (71%) a szántó foglalja el. Említésre méltó a gyümölcsös és zöldségterülete is. Művelődésügyét régi gimnáziuma és két technikuma (közgazdasági és mezőgazdasági) szolgálja. A Koszta József Múzeum különösen értékes népvándorláskori anyaggal rendelkezik. Egészségügyi ellátását a Megyei Kórház és Rendelőintézet szolgálja. A város központját a Kurca partján két egymásbanyíló tér alkotja. A délnyugatin középületek vannak, és csinos park övezi. Az északkeleti rész a piac: földszintes és emeletes házakkal üzletekkel. 1945—1960 között kevés építkezés volt. Csak 1960 után emelkedett valamelyest a lakásépítkezés üteme. Az új csatornahálózatépítés folyamatban van. A város zöldterülete a nagykiterjedésű Kurca-parti Széchenyi-liget. Ellátókörzeti lakossága 94 000 fő. Irodalom: Sima Lajos: Szentes város története. Uo. 1914. 545. p. Szentes városképi és műemléki vizsgálata. (Bp., 1953. Kézirat gyanánt.)
