Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

személynöki városokhoz hasonlóan 1445 óta kétévenként közös követeket küldenek. Károly Róbert 1329-i kiváltságlevele az 5 koronaváros: Huszt, Hosszúmező, Visk, Sziget és Técső szövetségét említi. Szorosabb kapcsolat állott fenn Lugos és Karánsebes között is. E városszövetségekre emlékeztet a török hódoltság alatt az Alföldön a Három-város: Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös szövetkezése.

Elsősorban a felsorolt szövetségekbe tartozó városok között kell keresnünk az árutermelés kibontakozása korának ipari városait.

A XV. század végén, amelyet inkább a mezővárosiasodás, mint a városiasodás korának nevezhetünk, a városfejlődési hullám lecsendesül, sőt megtorpan. Ennek valódi okát Szűcs Jenő ismerte fel. Szerinte a fejlettebb nyugat-európai városok versenye következtében nálunk és

a szomszédos országokban egyes iparágak fejlődésükben megakadtak, sőt sorvadásnak indultak. A dél-német városok tömeges árubehozatala közvetlenül sújtotta a hazai ipart, elsősorban a szövő- és fémipart. A kivitel aránya csak 1 /3-a volt a behozatalnak. Ennek következtében a különbözet fejében a vert arany Magyarországból a dél-német kereskedő cégekhez vándorolt. így következett be a tőkefelhalmozás megerősödése nyugaton és a tőkeszegénység, a felhalmozásnak és az ipari fejlődésnek a megrekedése keleten. Szűcs Jenő meggyőző érvekkel mutat rá, hogy Európa keletibb részein, a feudalizmus századunkba nyúló fennmaradásának okai a városiasodás korai elakadásában rejlenek. Ehhez hozzájárult hazánkban a polgári rend gyengeségén és a Habsburgok uralmán kívül a török hódoltság is.

24

9. Buda és környéke Zsigmond korában (Glaser Lajos után)