Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

45. Oroszlány

A tatabányai szénmedencében épülő iparibányaváros. 1954-ben lett járási jogú város. Nem járásszékhely. Területe 12 326 kát. hold. A Vértes erdősége a város területének kétharmadrészét foglalja el. Lakossága 1967 elején 20 000 volt. Ennek 5%-a él külterületen. A forgalomtól félreeső helyen fekszik. Csak vasúti szárnyvonala vait.

A szó legszorosabb értelmében vett ipari város. Lakosságának több mint háromnegyed részét a bányászat, ipar és építőipar tartja el. Szénbányászata országos jelentőségű. Fejlődése öszszefügg Tatabányával, amellyel szárnyvonal köti össze. Szerkezetileg nehézipari város, ahol a szénbányászat közel 98%-os arányt képvisel az iparban. Az aknákon kívül hőerőmű is kiegészíti a város nehézipari üzemeit.

Mezőgazdaságilag jelentéktelen. Határának csak egynegyed része áll művelés alatt. A többi erdő és beépített terület. Kiskereskedelmét Tatáról és Tatabányáról irányítják. Mint újonnan városiasodó településnek, kulturális hagyományai nincsenek. Gimnáziumában 1963-ban indult meg az oktatás.

Városképe különböző elemekből tevődik össze. A legrégibb település, az eredeti Oroszlány község, falusias jellegű. Az alsóvárosi részben családiházakból álló telep létesült. A központi városrész 1952 óta kezd kiépülni 3...4 szintes korszerű lakóházakkal. Városiasságát az emeletes házak számának magas aránya (60%) és komfortos ellátottsága jellemzi. Oroszlány egyik legjobban közművesített városunk. A városépítési tervek gondoskodtak megfelelő zöldterületek építéséről is. A belterület 3%-a gondozott parkterület. A Vértes erdői a város természetes üdülőövezetét alkotják. Vonzásterülete nem haladja túl a város határait. Intézményei csak saját lakosságának ellátását szolgálják.

Irodalom: Bárdos László István: Egy bányaváros

a szocialista fejlődés útján. Tatabánya, 1945—

1960. Uo. 1960.

251