Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
38. Mezőtúr A Nagykunságban a Berettyó-Hortobágy csatorna partján fekvő agrárváros. Többször elpusztult és újból magához tért. A XVII. században mezőváros. Határa és népessége az elpusztult falvakéból is gyarapodott. II. József korában már nyolcadfélezer lelket számlál és a XIX. században rendezett tanácsú város lesz. Ma járási jogú város. Nem járásszékhely. 1952-ben két tanyaközpontból létesített község területéhez mintegy 20 000 kát. holdat adott át határából. Ennek ellenére ma is 50 376 kát. hold a területe. Lakosainak száma 1967 januárban 22 000 volt. Ennek egyötöde él külterületen. Közlekedési helyzete kedvező. A Budapest— Arad nemzetközi vasúti fővonal között fekszik Szolnok és Békéscsaba között. A közúti hálózatba Törökszentmiklós felől korszerűsített műúttal kapcsolódik. Iparilag fejletlen város. A lakosság megélhetését a mezőgazdaság biztosítja. Határának közel háromnegyed része szántóföld. Főtermények: a búza, kukorica és rozs. Művelődésügyét egy felsőfokú mezőgazdasági technikum és két középiskola szolgálja. Az egyik gimnázium, a másik mezőgazdasági technikum. Kórházának ellátókörzetébe 41 000 főnyi népesség tartozik. Csupán a város központja mutat városias képet. Itt épültek a középületek mellett emeletes lakóházak is. Csatornaművé nincs. A városképet 5 nagyobb park élénkíti (mintegy 20 kát. hold). Átlagos ellátókörzeti népessége mintegy 36 000 fő. Falusias beépítési módja és kezdeti fokon álló közművesítése alapján csak a gyengén fejlett városok közé sorolhatók Irodalom: Szalay J.: Mezőtúr város gazdálkodási viszonyai. (Bp., 1907. 56. p.) Mezőtúr szabályrendeletei. (Uo. 1893. 93. p.) Mezőtúr városképi és műemléki vizsgálata. (Városépítési Tervező Vállalat, Bp., 1952.) 242