Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
37. Mátészalka A Szatmár-bátori és a Nagykárolyi-beregi utak kereszteződésénél fekszik. Már a korai Árpád-korban lakott hely. Elénk piaca van. A XIV. században (1381) vásárjogot kap és mezővárosként (oppidum) említtetik. Háborús megpróbáltatások és természeti csapások (az Ecsedi-láp és a Kraszna fenyegetése) egyaránt próbára tették létét. Végigvonult rajta a tatárjárás és a török sem kímélte meg. A hajdúfelkelések és a kuruc-labanc háborúk is pusztították. A XVIII— XIX. században földesurai igyekeztek jobbágysorba taszítani. Központi fekvése nyújtotta helyzeti energiája azonban elősegítette fentmaradását, sőt egyengette számára a városias fejlődés útját. A Bach-korszakban kerületi központ lesz. Vasúti csomópont jellege maga után vonja iparos-kereskedő lakosság beköltözését és az őstermelő népességnek a tanyavilágba való kiköltözését a XIX. század utolsó évtizedeiben. A lakosság kereskedő, iparos és értelmiségi rétege nagyobb arányban növekedett az őstermelő paraszti réteggel szemben. A vasúti csomópont jelleg a falukép alakulásának irányát is meghatározta. Az első világháború után (1920) Szatmár-, Bereg- és Ugocsa közigazgatásilag egyesített megyék székhelye lesz. Ezzel urbanizálódásának újabb korszaka következett, amely az 1945. évi felszabadulás után éri el tetőfokát. Városrendezés, építkezések (gyárnegyed, járványkórház, gimnázium, termálfürdő, magánépítkezések, utcakövezés, fák ültetése, parkok létesítése stb.) jelölik a fejlődés útját. Ma járási jogú város és járásszékhely. Területe 9153 km2, lakossága (1967) 11 226. Művelődését Esze Tamás gimnáziuma, a Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola, a Baross Gábor Mezőgazdasági Technikum és Járási Könyvtára szolgálják. Ellátó körzete 57 községre terjed ki 112 000 főnyi lakossággal. Irodalom: Csomár Zoltán: Mátészalka. Uo. 1968. 418. p. 241 16 Dr. Eperjessy: Városaink múltja
