Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
34. Komló Egyike a közelmúltban alakult ipari városainknak. A XIX. század végén, amikor a szén kitermelése kezdődött, még bányászfalu. 1947- ben nagyközség, 1951-ben város, 1954-ben járási jogú város lesz. Nem járásszékhely. 1865 kát. hold területe 1949—1958 közt több község beolvadásával 12 891 kát. holdra növekedett. Ennek fele erdő. Lakossága 1967 elején 28 000 volt, amelynek 4%-a lakott külterületen. Komló közlekedési helyzete nem kedvező. Vasútja szárnyvonal. A közúti forgalomba 4 korszerűsített műúttal kapcsolódik. Kereső lakosságának háromnegyed része döntő mértékben a szénbányászatban, részben az iparban és építőiparban dolgozik. A munkahely és lakóhely nem különült el teljesen. Az ősközség és az attól északra és délre fekvő város szomszédságában vannak az aknák és ipari üzemek. A mezőgazdaság szerepe alárendelt. Piacterének, a még kialakulatlan üzlethálózata miatt, a lakosság élelmiszerellátásában jelentősége van. Művelődését gimnáziuma és az 1951 óta működő bánya-, gép- és villamosipari technikum esti tagozata segíti elő. Ez utóbbi a Mecsek Szénbányászati Tröszt számára képez szakmunkaerőt. Kórháza és rendelőintézetének ellátókörzetébe 65 000 főnyi népesség tartozik. Városképe a régi és új elemek egymásmellettisége miatt ma még a befejezetlenség benyomását kelti. Az új, modern lakótelepek többszintes lakóházai, valamint a kertvárosias jellegű városrészek és parkosított területek átalakították a városképet. Komló új szocialista városaink sorában mind városkép, mind közművesítettség szempontjából legfejlettebb városaink közé tartozik. A város belterületének 3%-a gondozott parkterület. Környéke' bővelkedik üdülő- és kirándulóhelyekben. A város igazgatási területéhez tartozó Sikonda kiválóan alkalmas arra, hogy gyógy- és üdülőhellyé fejlődjön. Átlagos ellátókörzetéenk népessége 48 000 fő. Irodalom: Komló, a feketeszén városa (Szerk. TTT Baranya m. szerv, munkabizottsága). 1964. 64. p. \ 238
