Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
236 32a. Kisvárda Fekvésénél, helyzeti energiájánál, történelmi múltjánál fogva mindig jelentékeny településnek számított. Jelenleg járási székhely és járási jogú város. Városi rangra emelésének ideje egybeesik felszabadulásának 25 éves évfordulójával. Lakossága 14 451 fő. Harmincnégy község tartozik hozzá 80 399 lélekszámmal. Kulturális, kereskedelmi és egészségügyi vonzásterülete 52 községet ölel fel 117 ezer főnyi lakossággal. Több útvonalnak, így az Ungvár és Kassán áthaladó útnak kereszteződése folytán közlekedési központ. A nyírségi falvak népe is közvetlen utakkal kapcsolódik Kisvárdához. Már a korai Arpádkorban egyházashely. Földesurainak, a Várdayaknak katonai és gazdasági székhelye. Károly Róberttól (1337) hetivásár-, V. Lászlótól (1453) országos vásártartási jogot nyer. Várday István, Mátyás főkancellárja 1468- ban széles körű mezővárosi önkormányzattal ruházza fel. A háború viharai, főleg a török pusztítás, sok megpróbáltatást hoztak a városra. Mátyás korában ezer (1000) főt számláló lakossága II. Rákóczi Ferenc idejére 386-ra csökkent. De életereje folytán minden pusztulásból magához tért. Az 1848-as szabadságharc korában már 2 ezerre emelkedik a lélekszáma, 1890-ben elérte a 7 ezret. 1940-ben már 15 ezret meghaladó lakossága van. A második világháború újabb megpróbáltatást jelentett. A fajüldözés következtében 3800 polgárát vesztette el, aminek következtében még 1965-ben is csak 12 785 lakosa volt. Újabb ipari fellendülésének az 1873-ban kiépült vasútvonal adott lendületet. Urbanizálódása kifejezésre jut városképének alakulásában is. Városközpontja emeletes házakkal épül be. Ennek nyomában jár a járdák és utak kikövezése, közkutak fúrása és a villanyhálózat kiépítése. A XV. századból fennmaradt várának maradványait restaurálták. Vármúzeumot létesítettek, amely körül kultúrcentrum van kialakulóban. 1967-ben megépült a várfürdő és mellette szabadtéri színpad van kialakulóban. Kulturális fejlettségének jele, hogy már a múlt század végén polgári iskola, 1911 óta főgimnázium, az első világháború után tanítóképző, a második után pedig óvónőképző működött a városban. 1888-tól 1946-ig hetilapja, a Tanácsköztársaság idején pedig napilapja volt. A felszabadulás után több ipari üzeme lendült fel. Legjelentősebb az Öntödei Vállalat 4. sz. gyáregysége. Továbbá a Szeszfinomító Vállalat, amely az ország egyetlen szeszfinomítója. Az Építőipari KTSZ tevékenysége a megye egész területére kiterjed. A Városi Tanács 1971—1975. évi jól átgondolt, a realitásokkal számoló Fejlesztési Terve biztató ígérete a további urbanizálódásnak. Irodalom: 1. Kisvárda várossá alakulásának ünnepi programja (Uo. 1970). 2. Hunok E.: (szerk.) Szabolcs vármegye községei (Bp„ 1931. 362. I.)
