Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

31. Kiskunhalas 4 Duna-Tisza közi kiskun település. Halasszék néven az első kun székek egyike. A XV. század közepén mezőváros, az ún. Jász-Kun főkapitány­ság székvárosa. A törökjárások létében fenye­gették. A XVI. század végén csaknem teljesen el­pusztult. A XVII. század közepére újból magá­hoz tér. Hét falu olvadt határába. A török ki­űzése után tovább erősödik. A XVIII. század vé­gén hatezren felüli lelket számlál. A századfordulón még ipar nélküli kisváros. A felszabadulás után is csak kis mértékben fej­lődött. Ma járási jogú város és járásszékhely. 112 195 kát. holdnyi területe a felszabadulás utáni községalakítások során csökkent, de 34 255 kát. holdnyi területével sorrendben a ne­gyedik legnagyobb területű város. Lakosainak száma 1967-ben 28 000. A lakosság közel egy­­harmada él külterületen. Összeköttetése Buda­pesttel vonaton kedvező, közúton kevésbé. Jelentéktelen iparával szemben a mezőgazda­­sági termelés számottevő. Határában egy állami gazdaság és hét termelőszövetkezet gazdálko­dik. A szántóföldi termelésben a gabonafélék túlsúlya jellemző. A termelés profilját azonban jellegzetes Duna—Tisza közi homoki szőlő- és gyümölcskultúra határozza meg. Ezek adják az egész termelés értékének kb. egyne­gyed részét. Piaca élénk. Vonzása a kiskunhalasi járás községeire terjed ki. Mezőgazdasági jellegét oktatási intézményei is tükrözik. Ősi (volt református) gimnáziumán kívül felsőfokú és középfokú mezőgazdasági technikuma van. A Thorma János Múzeum sok ér­tékes anyagot őriz abból az időből, amikor Kis­kunhalas a Jász-Kun főkapitányság székhelye volt. A Csipkeházban a művészi halasi csipke legszebb darabjai láthatók. Városi kórháza ellá­tókörzetébe 123 000 főnyi lakosság tartozik. Kiskunhalas városkép és közművesítés szem­pontjából ma még a gyengébben fejlett városok közé tartozik. A város átlagos ellátókörzeti né­pessége 94 000 fő. Irodalom: Nagy Szeder István : Kiskunhalas város története oklevéltárral 4. k. (Uo. 1926— 1936.) 234

Next

/
Thumbnails
Contents