Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

30. Kiskunfélegyháza A Duna-Tisza közén, a Kiskun-földön fek­szik. A XIII. század végén már virágzó település. Mohács után lakosságát lemészárolja a török, Puszta Félegyháza néven szerepel. Határát kecs­keméti polgárok veszik bérbe legelőnek. A török kiűzése után a XVIII. században kezd újból benépesülni. Lélekszáma ugrásszerűen emelkedik. Kifizeti a megváltás (redempció) költségeit. 1753-ban a Kiskun-kerület bíró­sági székhelye lesz, 1773-ban pedig mezővárosi rangot nyer. Kiskunfélegyháza járási jogú város, járás­­székhely. Területéből alakult tanyaközpontból községgé 1952-ben Petőfiszállás. Jelenleg 44 536 kát. hold területű. Lélekszáma 1967 elején 33 000 fő. Lakosainak közel egyharmada külte­rületen él. Közlekedési helyzete kedvező. Budapest— Szeged, Baja—Szolnok—Szentes felé van vasúti vonala. Iparosítása a felszabadulás után vett lendületet. Az ipari dolgozóknak több mint felét a nehézipar, főleg a gépgyártás foglalkoz­tatja. Határa 90%-ban mezőgazdasági művelés alatt áll. A szántóföldi termelésben az egyoldalú gabonatermelés a jellemző. Jelentős a homoki szőlőtermés. Már a múlt század végén gimnáziuma és ta­nítóképző intézete volt. Jelenleg három gimná­ziuma, mezőgazdasági és közgazdasági techni­kuma működik. A hajdani kun főkapitányság épületében van a Kiskun Múzeum, amely gazdag bűn- és börtönügyi gyűjteménnyel rendelkezik. A Városi Kórház és rendelőintézet ellátókörze­tébe 77 000 főnyi lakosság tartozik. Városképe a mezőgazdasági termelés jegyét viseli magán. Lakóházainak több mint fele kül­területen fekszik. Kis belterületén többszintes épületek váltakoznak zártsorú földszintes lakó­házakkal. A gazdaportás falusi övezet lakásainak több mint fele vertföldes padozatú. Nagyobb összefüggő zöldterület nincs. A városképet az utcai fasorok és gondozott virágszegélyek élén­kítik. A város átlagos ellátókörzeti népessége mint­egy 74 000 fő. Irodalom: Szerelemhegyi T.: Kiskunfélegyháza város monográfiája. (Nagykőrös, 1882. 314. p.) 233

Next

/
Thumbnails
Contents