Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
23. Kalocsa Nagymúltú varos a Duna-Tisza közén a Duna meliert. A honfoglalás után az Árpádok birtoka lett. Székesegyházát es püspökségét István kirí v alapította. Károly Róbert várral erősítette m ?g. Zsigmond alatt a XV. század elején városi rangot nyert. A mohácsi vész után teljesen elpusztult. Csak a XVIII. század végén épült újra a kor uralkodó barokk stílusában. 1921-ben városi rangot kapott. Ma járási jogú város, járásszékhely és érseki székhely. Határából több, községgé alakult település részesült. Jelenlegi területe 9189 kát. hold. Lakosainak száma 1967-ben 15 000 volt. Ennek 4%-a él külterületen. A vasúti fővonalhoz szárnyvonallal kapcsolódik. Az 51. sz. országos közúton közvetlen összeköttetésben van a fővárossal. Jelentősebb ipari üzeme nincs. Élelmiszeripara azonban, főleg a paprikafeldolgozás, a lakosság közel egyharmadának jelentős megélhetési forrása. Jóminöségü földjén a kukorica- és búzatermelés uralkodó jellegű. A fűszerpaprika a város szántóterületének kb. 5%-át foglalja el. Számottevő piacvonzasi területe van. A városnak a vidék háziipara és népművészeti irányításában központi szerepe van. A kalocsai hímzés, pingálás és festés világhírű. Három középiskolája van, köztük gimnázium (2), és mezőgazdasági technikum. A múzeumnak helytörténeti, néprajzi, háziipari és művészeti gyűjteménye van. Nagy értékű a város 85 000 kötetes Érseki Könyvtára. A Városi Kórház és a rendelőintézet ellátó körzetébe főleg a kalocsai járás 66 000 főnyi népessége tartozik. Városképében megkülönböztethető a városmagot alkotó érseki palota és székesegyház környéke, a XVIII. századból származó barokk épületekkel. Ezt körülveszi a mezőgazdasági övezet falusias jellegű, részben laza beépítésű házakkal. Nyugaton a Duna felé egy közművesített új városrész van kialakulóban. A város területének közel 5%-a gondozott zöldterület. Átlagos ellátó körzete 61 000 főnyi lakosságot ölel fel. Irodalom: Winkler P.: Kalocsa története. Uo. 1927. 158. p. 225 15 Dr. Eperjessy: Városaink múltja
