Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

20. Hatvan

A Zagyva két partján fekvő folyómenti város. Kedvező fekvése folytán már a középkorban élénk mezőváros volt. A török hódoltságot mint palánkváros vészelte át. A XVIII. században kedvező adottságai folytán újból fejlődésnek indult.

1945 óta járási jogú város és a hatvani járás székhelye. Területe 11 105 kát. hold, amelynek majdnem kétharmad része szántó. Lakossága 1967 elején 21 000 fő. Ebből 5% él külterületen.

Közlekedése kedvező. A miskolci villamosított, kettősvágányú vasúti fővonal, valamint a 3. sz. országos közút mellett fekszik. A lakosság megélhetésének egyik alapja az élelmiszeripar.

A cukorrépa- és zöldségtermelésre telepített üzemei a cukorgyár és konzervgyár.

A gazdálkodás sokoldalú. Az összes terület 61%-át elfoglaló szántó mellett számottevő az árugyümölcsös és kertterület. Kiemelkedő hányadot tesz ki a szőlőterület is. Kiskereskedelme Gyöngyösről és Egerből van irányítva.

Gimnáziumán kívül a városban működik a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kihelyezett tagozata. Kórháza építés alatt van.

Az O- és Újvárosból álló Hatvan városközpontjában vannak a középületek és néhány emeletes lakóépület. Az Újvárosra a kertes családi település a jellemző. A város vízvezeték és csatornahálózattal való ellátottsága hiányos. Ellátókörzeti népessége jelenleg 59 000 fő.

Irodalom: Szepesi (Schütz) Berta: Hatvan község; története. (Bp., 1940.)

222