Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
21. Hódmezővásárhely Korán feltűnő élénk mezőváros a Tisza—Maros közén. Elnevezése is piacával, és a vásárjog elnyerésével kapcsolatos. A török korban néhány száz lélekre csökkent lakossága 1715-re 2430-ra emelkedik, a dualizmus korában pedig több tízezret számlál. 1950—1962 között Csongrád megye székhelye volt. Ma járási jogú város, nem járásszékhely. Óriási határából nagy területtel járult hozzá a tanyaközpontok (Kardoskút, Mártély, Székkutas) községesítéséhez. Területe jelenleg 82 142 kát. hold. A legnagyobb területű vidéki város. Lakosainak száma 1967 elején 53 000. Ennek 25%-a él külterületen. Budapesttel nincs közvetlen összeköttetése. A megyeszékhellyel, Szegeddel jó az összeköttetése. A népesség 40%-a mezőgazdaságból él. Az elmúlt 15 év alatt a város jelentős ipari üzemeket kapott. Az iparból és építőiparból élő népesség ma meghaladja az összlakosság számának egynegyedét. Kiemelkedő üzemei: a Hódmezővásárhelyi Divat-és Kötöttárugyár, Mérleggyár. Egyik nevezetessége a Majolikagyár. A határ 90%-a mezőgazdasági művelés alatt áll, amelynek legnagyobb része (67%) szántó. Az ipari növények közül a cukorrépa, kender és napraforgó említendő. Számottevő a gyümölcs- és rizstermelés is. A felszabadulás után művelődésügye sokat fejlődött. 1961-ben Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot kapott. Négy középiskolája: két gimnáziuma, közgazdasági- és mezőgazdasági technikuma van. Jelentős kultúrintézménye a Tornyai János Múzeum gazdag régészeti, néprajzi, helytörténeti gyűjteménnyel és népművészeti anyaggal. Kihelyezett TBC osztálya a „Kútvölgyi Gyógyintézet”, Székkutas területén működik. Külterületén van a mozgásszervi betegségek gyógyítására berendezett Kakasszéki Intézet is. Hódmezővásárhely nagy belterületű, széles, falusias övezetű agrárváros. Városias magja alig 2%-a az összterületnek. Központjában van az üzletnegyed és a város néhány emeletes háza. Köztük a Városi Tanács neobarokk épülete. A centrumból kifelé haladva kertes villanegyed következik, majd az 5 tanyaközpont falusias jellegű épületrészeivel. A város fejlődését megbénítja a szomszédos Szeged. Vonzásköre nem terjed túl saját közigazgatási határain, sőt maga is részben Szeged vonzásköréhez tartozik. A belterület 5%-a gondozott parkterület. Legnagyobb kiterjedésű zöldterület a Népkert. El látókörzetébe az említett okok miatt mindössze 63 OOO főnyi népesség tartozik. Irodalom: Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története I—V. (Uo. 1901—1913.) Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. (Bp., 1958.) 223
