Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
17. Hajdúböszörmény Egyike a Bocskai által telepített hajdúvárosoknak. A középkorban jobbágyfalu. Földesurai Zsigmond, Brankovics György, a Hunyadiak és Báthoriak voltak. A török korban fontos feladatot teljesített az ország védelmi zónájában. Ehhez alkalmazkodott városszerkezete és gazdasági berendezése. A magyar várhoz hasonló hármas övezetű település. Biztonságot ígérő városképe gyorsan magához vonzotta a környéken levő pusztuló községeket. Területébe 10...12 elpusztult falu határa olvadt bele. A török hódoltság után katonai berendezkedése gazdaságivá alakult át. Hajdúböszörmény 1699-től 1876- ig az ún. Hajdúkerület székhelye volt. Ma járási jogú város, de nem járásszékhely. Területe 50 004 kát. hold. Népességszáma 1967- ben 30 000. Lakosainak 17%-a él külterületen. Átlagos ellátókörzeti népesség 48 000 fő. Debrecen közelsége miatt rendelőintézete kivételével csak a saját lakossága egészségügyi ellátásáról gondoskodik. Debrecennel napi 6 vonatpár köti össze. Jelentős feleslegeket termelő mezőgazdasági város. 1960-ban a keresők 2/3-a a mezőgazdaságban dolgozott. Nagy kiterjedésű határának 69%-a szántó föld, 11%-a legelő. Iparral alig rendelkezik. A munkaerőfelesleg nagy része Debrecenben dolgozik. Művelődését gimnáziuma szolgálja. A Hajdúsági Múzeum régészeti, néprajzi és várostörténeti anyaggal bír. A város Debrecen egészségügyi vonzáskörébe tartozik. Városképi és közművesítettségi szempontból gyengén fejlett város. Magán viseli az egykori védelmi település alaprajzi sajátosságait. Ezt veszi körül a katonai település védelmi övezete. A város modernizálását nagyban akadályozza a közművek hiánya. Vízvezetéki vízellátása, csatornázás 1960-ig nem volt. Átlagos ellátókörzeti népessége 48 000 fő. Irodalom: Győrffy István: Hajdúböszörmény települése. (Bp., 1927.)
