Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
16. Gyula 1950-ig megyeszékhely, ma járási jogú város és a gyulai járás székhelye. A tatárjárás után jut fontosabb szerephez, mint a Fehér Kőrösre támaszkodó kettőspalánkú erődítés. A XIV—XVI. században virágzó település. Mohács után osztozik az ország sorsában. Végvári minőségében kétszer is visszaveri a török ostromot, de 1566- ban elesik és 129 évre török uralom alá kerül. A török korban is, mint szandzsákszékhelynek, katonai és gazdasági jelentősége van. A török után magyar és német lakossággal települ újjá, két különálló községben: Magyar- és Németgyulában. A magyaron kívül német, román és rác lakossága is volt. 1857-ben a két város Gyula néven egyesül és 1873-ban rendezett tanácsú város lesz. Összterülete jelenleg 31 009 kát. hold, amelynek kétharmad része szántó. A város lélekszáma 1967 elején 25 000, ennek 19%-a él külterületen. A város határa közel 90%-ban mezőgazdasági művelés alatt áll. A lakosságnak több mint egynegyede mezőgazdasági foglalkozású. Két gimnáziuma és mezőgazdasági technikuma van. Az Erkel Ferenc Kultúrházban és a Szabadtéri Színpadon rendszeresen tartanak előadásokat. A Várszínház is egyre nagyobb szerephez jut. Az Erkel Ferenc múzeum a vidék egyik legrégibb múzeuma, értékes helytörténeti és néprajzi anyagot őriz. A volt megyei levéltár iratanyaga igen számottevő. A Megyei Kórház, Megyei Gyermekkórház, Megyei József Attila TBC Szanatórium nem a megyeszékhelyen, hanem Gyulán működnek. Az 1801 -i tűzvész utáni újjáépítés során zártsorú utcák alakultak, ahol főleg klasszicista, román, majd eklektikus épületeket emeltek. A közművesítés lassú ütemű. Városképét kedvezően alakítja a sok zöld terület, a Várkert és az állomás közelében a Népkert. A Várfürdő a régi Kőrös partján 52 kát. hold védetté nyilvánított ősparkban fekszik. Vízellátását 2000 m mélyből feltörő 70 fokos gyógyhatású termálvíz biztosítja. Vonzáskörzetének népessége 101 000 fő. Irodalom: Scherer Ferenc: Gyula város története I—II. Uo. 1938. Veress Endre: Gyula város oklevéltára (Bp., 1938) 218
