Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

14. Gyöngyös

A Mátra-vidék központja. Háborús események és elemi csapások következtében sok kárt szenvedett, de bortermelésre és árucserére való adottságai miatt mindig gyorsan magához tért. A század elején tűzvész pusztította el. Újjáépítése korszerű volt. Összterülete jelenleg 9296 kát. hold. A város területének negyedrésze szőlő. Lakosságszáma 1967-ben 32 000. Népességének 12%-a él külterületen. Ezek közül mint üdülőhelyek jelentősek: Mátrafüred, Mátraháza, és Kékestető.

Gazdasági életében egyik népgazdasági ágnak sincs döntő szerepe. Fejlődő ipara és építőipara a kereső népesség egyharmadát foglalkoztatja. Legjelentősebb üzeme az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT Félvezető és Gépgyára. Mezőgazdasági termelésében legjelentősebb a szőlő- és bortermelés. A városhatárból mintegy 2000 holdat, 22%-ot, tesz ki a szőlő. Gyöngyös a termelési és forgalmi központja a 14 000 hold kiterjedésű gyöngyösvisontai borvidéknek. A határnak több mint egyharmadát, erdő borítja.

A csekély szántóföldi termelés csak városellátó jellegű.

Jelentős szerepet tölt be a környék kulturális életében is. A XVII. században alakult gimnáziuma és 1962 óta működő mezőgazdasági technikuma van. A Mátra Múzeum sűrűn látogatott. A város kórházvonzása 170 000 fő. Ezer méter tengerszint feletti magasságban fekszik a Kékestetői Állami Gyógyintézet, és a 700 m magasságban fekvő Mátraháza az egyik legnagyobb tüdőszanatóriumunk. A lakóházak közel háromnegyede kő- vagy téglafalazatú. Közműellátottságuk kielégítő. Több műemlék jellegű épülete van a XIV—XVII. századból. Gyöngyös kórházi, rendelőintézeti, középiskolai és kereskedelmi intézményein keresztül tájszervező központ 121 000 főnyi átlagos ellátókörzeti népességgel.

Irodalom: Forgács F.: Gyöngyös története. Uo.

1929. Fülöp Lajos (szerk.): Gyöngyös a 630

éves város. (Gyöngyös, 1964.)

215