Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

6. Cegléd

A Duna—Tisza közén fekvő agrárváros. írásos emlékek a XIII. század vége óta említik. A török uralom alatt, mint kincstári város, viszonylagos nyugalmat élvezett. Fejlődését a budapesti útvonal menti fekvése biztosította. Az első vasútvonalak is az Alföld felé Ceglédről ágaztak. Ma járási jogú város és járásszékhely. Területe 49 963 kát. hold, amelynek kétharmada szántó, de jelentős a szőlőterülete is.

Lakosainak száma 37 000, ellátó területéé főleg kórháza folytán 89 000. A város mezőgazdasági jellegét a homoki szőlő és gyümölcstermesztés adja meg, de jelentősek a zöldségfélék is. A mezőgazdasági jelleg jut kifejezésre a lakosság 1/3-ának mezőgazdasági foglalkozásában. Piaca élénk forgalmat bonyolít le gyümölcs-és zöldségfélékben.

Régi iskolaváros. Református iskoláját 450 évvel ezelőtt alapították. Gimnáziuma és mezőgazdasági technikuma van. Kossuth Múzeuma főleg Kossuth Lajosról gyűjtött anyagot őriz.

A város lakóházainak egynegyede külterületen fekszik. Ott lakik a lakosság 20%-a. A lakásépítkezés üteme 1960 óta fokozódott. Városképét emelik a jól gondozott parkok és utcai fasorok. A víz- és csatornahálózat korszerűsítése a közelmúltban kezdődött meg. Lakáskultúra szempontjából a gyengén fejlett városok közé tartozik.

Irodalom: Hunyadi J.: Cegléd 1870-től napjainkig. Uo. 1935. Kolofont J.: Cegléd. Bp., 1931. 456. p. Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig (Bp., 1960.)

206