Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
A század második felében a vasútépítés megsokszorozza fejlődését. A koncentráltan kiépített vasúthálózat minden forgalmat Budapest felé terel. A lakosság száma ugrásszerűen emelkedik. 1869-ben: 300 000, 1880-ban: 400 000, 1890-ben: 560 000, 1900-ban 860 000 a népességszám. A hatalmas vasútcsomópont, a nagy lélekszám, a kereskedelem és a pénzforgalom, a politikai fővárosjelleg ide vonzza a gyáripart, főleg annak jelentékenyebb szállítást kívánó iparágait: az élelmezési, a fémfeldolgozó ipart, a gépgyártást, a ruházati és textilipart. A város szerkezete — hasonlóan az ország egészéhez — erősen koncentráltan alakult a radikális főútvonalak rendszerében, amely útvonalak a minden irányból Budapestre irányuló országos főútvonalak közvetlen folytatásai, illetve városi szakaszai (Brenner János: A városi és regionális fejlődés Magyarországon. Valóság, 1967.). A város intenzív beépítésű, helyenként túlzsúfolt magja körül jelentős iparterületek alakultak ki. A főváros közigazgatási határán túl a századfordulótól kezdve egyre gyorsabb ütemben fejlődtek az elővárosok. Az említett okoknál fogva óriási nagyságkülönbség állott be a főváros és az utána következő legnagyobb városok között. 1930-ban Budapest közigazgatási értelemben vett lélekszáma kevéssel több mint egy millió volt, funkcionális értelemben pedig másfél millió. Népességszámával Európa 10, a földkerekség 25 legnagyobb városa közt foglal helyet. Elsősorban ipari jellegű település. 1930-ban a lakosságnak alig 2%-a élt őstermelésből. A lakosság 45%-át az ipar tartotta el. Ennek fele, kb. 1200 nagyipari üzemben dolgozott. Itt élt az országgyáripari munkásságának 2/3-a. A lakosság 15%-át a kereskedelem és hitelélet tartotta el, 7%-át a közlekedés. A közszolgálat és a szabad foglalkozások több mint 10%-át. Budapest a jelentősebb politikai, igazgatási, társadalmi és kulturális intézményeknek is székhelye lett. Elmondható, hogy a túlzott centralizáció következtében mindenben övé volt az első hely. Mint fürdőváros is kiemelkedő helyet foglal el az ország üdülőhelyei között. Irodalom: E helyen Budapest könyvtárra menő irodalmából három sorozatot említünk meg, amelyek alapvető helytörténeti közleményeket tartalmaznak Budapest múltjából. 1. Tanulmányok Budapest múltjából (Némethy Károly—Budó Jusztin szerk.) 1941 — 1943. 2. Budapest Régiségei 3. Preisich Gábor: Budapest városépítésének története I—III. Bp., 1964—69. 4. Budapest története Gerevich László szerkesztésében folyamatban van. Megjelent az I—II. kötet. 205
