Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

3. Balassagyarmat A Palócföld híres városa, az Ipoly balpartján. A korai Árpád-korba nyúlik vissza eredete. Természeti adottságainál fogva gyorsan fejlő­dött, ami rangjában is kifejezésre jutott. Egy­­házashely, mezőváros, majd megyeszékhely lesz. 1950-ig Nógrád megye székhelye. Ma járási jogú város, járásszékhely. Területe 3994 kát. hold. Ennek a fele szántó. Lakóinak száma 1967-ben 13 000 volt. Csak 3% él külterületen. Közlekedési viszonyai kedvezőtlenek. Kere­ső lakosságának kétharmada fizikai, több mint egynegyede szellemi foglalkozást űz. Az iparo­sodás terén elmaradt. Szűk határa miatt mező­­gazdasági termelése is jelentéktelen. Üzlethá­lózata, minthogy régebben megyeszékhely volt, elég kiterjedt. Figyelemre méltó kulturális hagyományai vannak. Két gimnáziumának vonzásterülete 34 községre terjed ki. Palóc Múzeuma népviseleti, néprajzi, régészeti anyagot, továbbá Madách és Mikszáth-relikviákat őriz. 956 ágyas kórháza fé­rőhely-ellátottság tekintetében a vidéken első helyen áll. Balassagyarmat 1960-ban az ország harmadik legkisebb városa volt. 1949 óta fejlődése stag­nál. Az építkezés valamennyire 1960 óta élén­kült meg. Városképét három nagyobb zöldterü­let élénkíti. A lakások közművel való ellátottsá­ga közepes, a csatornahálózat jelentéktelen. Át­lagos ellátókörzeti népességének száma 80 000. Irodalom: Hlinka L.: Balassagyarmat települése és gazdasági viszonyai. (Műszaki és Gazdaság­tud. Egyetem Gazdaságföldr. Int.) Flórián Mária—Zólyomi József: Balassagyarmat. (Uo. 1967.) 202

Next

/
Thumbnails
Contents